Otthonról hozta a tapasztalatot
Van, amikor előny az, hogy valakinek az édesapja ismert, mi több közismert. Rostás Brigitta is többször szembesült azzal, hogy úgy is tekintenek rá, mint a Rostás Laci lányára. A diplomás fiatal lány többek között arról is mesélt nekünk, miért kellett általános iskolát váltania és mi az, ami munkája során nap, mint nap motiválja. Brigi nem mellesleg a KB Autoteam SE többszörös bajnok kézilabdacsapatának kapusa.
- Édesapád Rostás László, a helyi cigányság legismertebb személyisége. Ő volt a példaképed?
- Mint sok más gyermeknek, nekem is a szüleim a példaképeim. Apu a sok évtizedes szociális munkássága, a mérhetetlen kitartása, a cigányokért tenni akarása miatt, anyu a szakmai tudása és elkötelezettsége miatt. Csodálom a hátrányos helyzetű családok segítésébe vetett hitüket, hogy soha nem adják fel, nem ismernek lehetetlent.
- Volt gyermekkori álmod arról, hogy ha nagy leszel, mit szeretnél csinálni?
- Igen, ez évente változott: tanító, állatorvos, ügyvéd… Azután, ahogy felnőttem, belém ivódott ez a fokozott szociális érzékenység, ami végül is meghatározta utamat.
- Tényleg, milyen gyermekkorod volt?
- Mondhatni normális, átlagos, volt gyerekszobám (mosolyog). Az első 7-8 évben még nem kellett megküzdenem mások butaságával. Éltem a gondtalan gyermekéveket, sok barátom volt. Ja, és állítólag már akkor is jó volt a „beszélőkém”.
- Milyen tanuló voltál? Hová jártál iskolába?
- Az általános iskola alsó tagozatát az ÁMK-ban végeztem el, a felsőt az alsóvárosi iskolában. A váltás egyik oka költözés volt. A másik, és ez többet nyomott a latban, hogy néhány osztálytársam azzal„menőzött”, hogy cigány származásom miatt gúnyolt és csúfolt. Egyébként tanulmányi átlagom négyes körül mozgott. Az érettségit az akkori Garbaiban szereztem meg.
- A középiskola után rögtön továbbtanultál?
- Igen, érettségi után felvételiztem Budapestre szociális munka szakra, majd négy év múlva megszereztem a diplomát.
- Mi alapján választottad ki a főiskolát?
- Természetes az első 18 évemben tapasztaltak alapján. Otthon mást sem láttam, minthogy a szüleim segítettek valakinek, küzdöttek valakiért, vitatkoztak valakinek az érdekében. Másrészt a cigány közösségben nőttem fel, megtapasztaltam életüket, problémáikat, az irányukba meglévő előítéleteket, és tudtam, hogy képes vagyok segíteni nekik.
- Most dolgozol, mit csinálsz?
- Közel két éve a halasi Szociális Szolgáltató Központ Családok Átmeneti Otthonában, közismert nevén a Baky kastélyban vagyok családgondozó.. Az ott élő családok életét kísérem figyelemmel, „egyengetem útjukat”, segítek problémáik megoldásában. Mondanom sem kell, cigány családjaim vannak, nagyon szeretem ezt a munkát végezni. Ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár emberek, kis közösségek életébe „beleszólni”. Mindemellett „önkénteskedem” a Cigány Önkormányzatnál és az Esély CMK-nál.
- Milyennek ítéled a halasi cigányság helyzetét?
- Egy szóban? Sanyarúnak. Nagy a szegénység és a nélkülözés. Sajnos képzettség hiányában nem kellenek szinte sehova, egyeseket még közmunkásnak sem vesznek fel. A fiataloknak nincs jövőképük, terveik, nem látják a tanulás szükségességét. A családok élethelyzetén próbál a Cigány Önkormányzat és más civil szervezet javítani különféle programokkal, szociális segítségnyújtással, képzések szervezésével és sok-sok odafigyeléssel.
- Miben kellene sürgősen változtatni?
- Munkalehetőség, lakhatás, életmód változtatás és tanulás, tanulás. Sok olyan képzett cigány fiatalra lenne szükség, akik jó példaként szolgálnak a közösség számára, és származásukat nem feledve segítenék a cigányság felemelkedését.
- Azért az érdekelne, hogy előny vagy hátrány az, hogy te úgymond a Rostás Laci lánya vagy?
- Is-is. A származásomat sosem titkoltam. Amikor emiatt gúnyoltak, nem értettem, mi ezzel a probléma. Mikor a főiskolán a tanárok megkérdezték tőlem, hogy annak a Rostás Lacinak vagyok-e a lánya, aki annyit segít a cigányoknak, nagyon büszke voltam. Egyébként előnyként értékelem, amit otthonról hoztam tapasztalatot, és hogy ismerem a cigány családokat, és ők is ismernek engem. Viszont helyzeti előnyt, de protekciót nem érzékeltem még.
- Mióta kézizel és mit jelent ez számodra?
- A kézilabda a testmozgást, a kikapcsolódást és egy jó közösséget jelent számomra. Amikor általános iskolát váltottam, Gyarmati Jani bácsi becsalogatott az edzésekre, és ottragadtam. Az érettségiig kéziztem, a főiskolán nem volt csapatunk. Halasra visszatérve beálltam a Fiat KB-s lányokhoz, azóta több bajnokságot küzdöttünk már végig, és nyertünk meg.
Jáger Levente
