Miért szeretem...? - Bakacsi Erika
A hét verse

Miért szeretem...? - Bakacsi Erika

Ezen a héten Bakacsi Erika vállalkozó, az Utazás Kiállítás 2015 egyik kiskunhalasi résztvevője mondja el, miért kötődik az alábbi költeményhez.








Pataki Edit: Áldott kenyér

 

áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;

áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kimélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,

kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;

legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani...
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,

áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kisér),
áldott, ki kér
s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérl,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is...

- Másfél éve találkoztam ezzel a verssel, az interneten olvastam a kenyér ünnepén. A testvéremmel együtt mezőgazdasági munkával foglalkozunk. A fő profilunk, a fűszerpaprika-termesztés, de minden évben termelünk búzát, amit a helyi malomban őröltetünk meg. A búza a kenyér egyik fő alkotóeleme, hozzávalója, és előtte tiszteleg ez a költemény, ezért is választottam. Nagy a kínálat, de nem annyira becsülik meg az emberek, mint a régi világban. Édesanyám keresztet vetett a kenyérre, mielőtt megszegte volna. Szokás volt az is, hogy a családfő szegte meg a kenyeret, a feleség pedig felszelte, szétosztotta. Megfogott az „áldott kéz” is a költeményben. Az elgépiesített világban, kevesebb a kézimunka. Én viszont elhivatott vagyok a kézműves termékek iránt. Hosszadalmas folyamat előállítani egy szívből jövő terméket, mely ettől esszenciális lesz, különleges értéket képvisel. Azért ajánlom ezt a verset, mert ha a szülők felolvassák a gyermekeiknek, talán másképp viszonyulnak a jövőben az életet adó kenyérhez.

Pál László rovata