
Miért szeretem? – Vastag Tamás
Ezen a héten Vastag Tamás énekes, színész mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Petőfi Sándor: Egy estém otthon
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.
Szemében „mesterségem”
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.
„No csak hitvány egy élet
Az a komédia!”
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.
„Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket.”
Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.
Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.
De ő nem tartja nagyra,
Hogy költő-fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.
Nem is lehet csodálni!
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.
Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.
De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle hát az
Irást abban hagyám.
És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek,
Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!
- Azért kötődöm ehhez a vershez, mert rólam, rólunk szól. Minden olyan emberről, aki színházban dolgozik, aki színészettel foglalkozik, és ritkán tud találkozni a szüleivel. Petőfi utazóként ritkán tudott találkozni velük. A színészek nem feltétlen a normális, egzakt értelemben vett munkát végeznek, amit úgy megért mindenki, mintha 8-tól 4-ig dolgozna valaki az irodában. A kívülállók számára egy kicsit kaotikusabb, művészibb világ ez. Arról szól ez a vers, milyen érzés otthon ülni az asztalnál, amikor hazamegyünk, és összejön a család. Amikor apánkkal megiszunk egy pohár bort, anyánk pedig kérdez. Otthon, Veszprémben mindig ez a vers jut eszembe.
Pál László rovata