Miért szeretem? – Bohner Virág

Tóth Éva: Vita és vallomás

Gyűlölöm a birtokon belüliek biztonságát,
az érdektelenség nyugalmát,
a közös megegyezések higgadt becstelenségét,
az okosságot, amely szemet huny az árulásra.
Én féltékeny vagyok!
Nekem van mit féltenem.
Nekem nem szerető kell és nem vitára,
kirándulásra és kiállításra,
szombat estére, vagy vasárnap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem!
Az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára
és felvehetem legdíszesebb meztelenségemet,
aki még jobban szeret, ha csúnya vagyok és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem
se utcán, se négyszemközt
a csendben közénk rakódó idő múlásában
megkeseredetten.
Aki bárhová eljönne velem és bárhol megmaradna.
Akinek párna helyett fejem alatt karja, akit én altatok,
aki felébreszt engem.

- Sok kedvenc  magyar versem van, amiért viszont ezt a verset választottam, amellett, hogy nagyon közel áll hozzám, a kevéssé ismert mivolta. Szeretném, ha minél többen megismernék.  A versre én is szokatlan  módon találtam rá annak idején... Anyukám egyik verseskötetét lapogattam, és a könyvben felfedeztem egy összehajtott papírlapot, amelyre anya 40 évvel ezelőtt írta le ezt  a verset.  Már az első olvasás után nagyon megfogott a költemény. Úgy éreztem, a költő az én gondolataimat mondta el, az én érzéseimről beszél. Olyan emberi, erkölcsi  értékekről,  melyek számomra fontosak, és ma is nagyon aktuálisak. Én is pontosan ilyennek képzelem az ideális párkapcsolatot és igyekszem ezen értékek mentén élni az életem... Különleges  érzés, hogy ezek a gondolatok időtlenek, ezért is ajánlom mindenkinek a vers olvasását.

Pál László rovata