Miért szeretem...? - Dr. Mészáros Mária
Ezúttal Dr. Mészáros Mária gyermekorvos mondja el, mi érintette meg az alábbi költeményben.
Mécs László: Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: „te gazember”,
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”,
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Mécs László, mintha a szegénységet okolná a problémákért. Azt sugallja, mintha az anyagi szegénység maga után vonná a lelki szegénységet is, de ez szerintem nem törvényszerű. Bárki mesélhet a gyerekének, lelki táplálékot adva.
Az embernek szüksége van intimitásra, ami nem mindenkinek adatik meg gyermekként. A züllött ifjakon sokszor lehet érezni felnőttkorban, hogy ebben hiányt szenvedtek, ezért egy idő után nagyon bezárkóznak, ez tapasztalható.
„Az életükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak.” – írja a költő. Ez a sor eszembe juttatott egy stoppos fiatalembert, akit Fehértóról jövet vettem fel. Enyhén ittas volt, és arra panaszkodott, hogy a párja nélküle ment haza, mert alkoholt fogyasztott. Mondtam neki, arra soha ne haragudjon, aki ilyet tanácsol neki, mert az csak a javát akarja. Kérdezte, én vagyok-e az az orvos, akihez gyermekkorában járt. Elmesélte, mennyire jólesett neki, hogy megsimogattam a fejét, amikor beteg volt és vizsgáltam, mert az ő fejét különben nem simogatta meg senki. Ezúttal egy kicsit szigorúbb voltam, nem az a fejsimogatós doktor néni… Abban az időben, amikor találkoztunk, sajnos, bennem is volt egy kis ítélkezés az ittassága miatt. Már megértőbb vagyok, keresem az okokat és legfőképpen a megoldást.
Ez a vers megszólítja az embert, és ha a költő ezt a hatást el tudja érni, máris tett valamit az emberekért. Gondolkodjunk el, képesek vagyunk-e keresni, felfedezni az elrejtett kincseket, és itt az emberi értékekre gondolok.
Pál László rovata
