Miért szeretem...? - Farkasné Wodring Zsuzsanna
A Halasmédia úttörő vállalkozásában minden héten egy magyar szerző művét mutatjuk be – egy halasi műkedvelő személyes vallomása révén. Ezen a héten Farkasné Wodring Zsuzsanna kiemelt bűnmegelőzési főelőadó mondja el, mi köti szívét az alábbi költeményhez.
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Ezt a verset időtállónak érzem. Tizennyolc évesen ez volt az érettségi tételem és azóta is elkísér. Életemnek azt a periódusát élem, amikor egyszerre lehetek anya és gyerek. Nehéz megtalálni a középutat, hogy az ember a családjának és a hivatásának egyaránt meg tudjon felelni legjobb tudása szerint. Otthon is azt láttam a szüleimtől, hogy pontosak, precízek. Ezt a mintát átvettem tőlük. Én is szeretném továbbadni a lányomnak és a fiamnak.
A hivatásomból adódóan szeretnék példát mutatni, és nem csak nekik. Ebben az évben kerek születésnapot ünnepeltem, ami visszatekintésre késztetett a jövő tervezése mellett. Érzem, hogy a szüleimnek egyre több segítségre van szüksége és én szeretnék velük lenni, támogatni őket mindenben, amiben tudom. Ugyanez vonatkozik a gyerekeimre is. Dani pályakezdő friss diplomás, Kata pedig pályaválasztás előtt áll az általános iskolában. Nagyon fontosak a családi ünnepek. Amíg tehetjük, legyünk együtt minél többet a szeretteinkkel, én „tyúkanyóként” erre törekszem.
A párommal több mint harminc éve vagyunk együtt. Lajos is ezeket az elveket vallja, mint én, mindenben segítő társam, partnerem.
„(Visz a vonat, megyek utánad,
talán még ma meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólasz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)”
József Attila: Óda (Mellékdal)
Sajnos, vannak, akik már nem lehetnek közöttünk. Október vége és november eleje az emlékezésről szól. Mindenkinek vannak halottjai, akikért gyertyát gyújtunk.
Lejegyezte: Pál László
