Miért szeretem...? – Hegedűs Zoltán
Ezen a héten Hegedűs Zoltán integrátor, mezőgazdász, a Rumba Gitana együttes tagja és mindenese mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi vers.
József Attila: A hetedik
E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
- Középiskolás diákként találkoztam először a verssel. Igazán viszont 1982-ben szerettem meg, amikor megjelent a Hobo Blues Band második nagylemezén. Póka Egon zenésítette meg, Földes László adta elő. Szerintem zenével könnyebben befogadható válik és alátámasztja a mondandót. Benne vannak a férfi lét és a költő lét különböző stációi. Emellett azt is mondják, hogy ez varázsvers, mások a népmesei 7-es számot emelik ki a költemény kapcsán. Nem tartom magam melankolikus alkatnak, inkább az összetett megfogalmazásokat szeretem, amelyek mondanivalóját többszöri nekifutással lehet értelmezni. Akár soronként el lehet gondolkozni, hogy miért pont azt a megszemélyesítést vagy költői elemet használta a szerző, amit éppen használt.
Az igazság az, hogy én nem vagyok versolvasó alkat, ahelyett is zenét hallgatok vagy játszok, esetleg írok. Engem a harmóniák, ritmusváltások, futamok, a zene összetettsége érdekel igazán. Ezt a verset áthatja a zeneiség. Nem lehet véletlen, hogy feldolgozta többek között a Hobo Blues Band, majd később a Superbutt együttes.
Pál László rovata
