Miért szeretem? - Jamrik Gyöngyvér
Ezen a héten Jamrik Gyöngyvér, a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Karának gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója mondja el, miért áll hozzá az alábbi költemény.
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié
- Viszonylag fiatalon találkoztam ezzel a verssel, talán 12 éves korom körül. Édesanyám nagy rajongója a műfajnak és Adynak is, az ő egyik kötetében bukkantam rá. Akkoriban még nem teljesen voltam tisztában a jelentésével, ha a jól emlékszem, a hangulata fogott meg. Azóta többször elő-előkerült az életem során, volt, hogy tudatosan vettem elő a verset, volt, hogy csak véletlenszerűen belefutottam valahol. Érdekes módon mindig találtam valamit, ami az adott életszakaszomban segített, vagy irányt mutatott. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire szeretem ezt a verset, amikor egyszer eszembe jutott és képes voltam fejből elszavalni. Aki ismer, az tudja rólam, hogy szó szerint semmit nem tudok fejből megtanulni, ha mégis, hibát hibára halmozok. Talán kicsit klisének hangzik, de azért tudnám másoknak is ajánlani, mert nyíltan beszél arról az elidegenülésről, magányról, amit szinte mindenki megél élete valamilyen pontján.
Pál László rovata
