Miért szeretem...? – Kardos Zsolt
Ezen a héten Kardos Zsolt mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény. A zenész harmonikára írt kedvenc műsorszámait pedig a kiskunhalasi baptista imaházban október 17-én 17 órakor kezdődő koncertjén ismerheti meg a közönség.
Tóth Árpád: Körúti hajnal
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.
A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.
Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...
- Középiskolás éveim alatt az irodalmi tananyagból ez a vers számomra valamiért kiemelkedett a többi közül. Újra és újra olvasva tudtam csak felfedni mondanivalójának sokszínűségét. Zseniális hangulatfestőnek tartom a költő ezen versét. Csodálatos érzékszervi társításokat ír le és éppoly hangulatidéző, mint amit akár zenében is meg lehet jeleníteni. A címében a körútról egy kicsit felsejlenek a Szegeden töltött egyetemi éveim.
Valós elemekkel leírt hasonlatokkal, olykor meseszerűen idéz meg képeket a költő, de végül a realitásba érkezik meg a vers témája. Nagyszerűen megfigyelhető a versben, hogy milyen változatos a költő eszköztára gondolatai kifejezéséhez.
Pál László rovata
Fotó: Heim Alexandra
