Miért szeretem...? - Maruzsenszki Endre

Ady Endre: Jégpályán

A pálya partján álldogáltam,
Ott lenn játszott a víg sereg.
Úgy volt, vagy nem, de legvigabbnak
Én, lányka, téged néztelek.
Szép arcod égett, kipirulva
Csak úgy repültél, szép leány...
Nem csoda, hogy a jégre vittél
Engem is egykor, hajdanán.

Vidám kacaj csengett közelben,
Előttem siklottál tovább.
Lehet, hogy nem engem nevettél,
Tán leesett a korcsolyád
S nevetted, hogy annyi gavallér
Ajánl mohón segédkezet,
Kiket úgy fogsz a jégre vinni,
Mint jégre vittél engemet.

Csak azt nem értem semmiképpen,
Hogy még nagyon sok lány van ott,
De nevetését mindeniknek
Túlcsengi a te kacajod.
Hogy feltünést kivánsz te keltni -
Rólad feltenni nem lehet
Másnak - de én tudom, mióta
A jégre vittél engemet.

Ismerlek jégen, bálteremben,
Szalonban, utcán, mindenütt,
Tudom, hogy üres szived, lelked,
Fagyod egy vulkánt is lehűt.
Te mindig csak ragyogni vágyol
S örülsz a hóditás felett...
Sajnos! csak akkor tudtam mindezt,
Hogy jégre vittél engemet.

Te csak repülj, repülj tovább is,
Repülj egy hosszu életen,
Ne ismerd meg azt a fájdalmat,
Melyet szereztél énnekem...
De - talán - majd egyszer csalódva
Fel fog zokogni jégszived
S meg fogod bánni, nagyon bánni,
Hogy jégre vittél engemet!...

- Édesanyám kedvenc költője, Ady Endre után kaptam a keresztnevemet. Bár középiskolás éveim alatt leginkább a zene iránt érdeklődtem, azért a verseket is szerettem és szeretem. A Szilády Áron Református Gimnázium nagy tekintélyű irodalomtanára, Dér János kedveltette meg velem az irodalmat, költeményeket és novellákat. Azóta is többet foglalkozom a muzsikával, de azért olvasásra is szánok időt. Szokták mondani, nem vagy még elég idős ahhoz, hogy irodalommal foglalkozz. Osztom ezt a véleményt, de azért szabadidőm egy részét olvasással töltöm. E rovatban való szerepléshez Ady Endre: Jégpályán című versét választottam. Honnan a kötődés? Gyerekkorom óta vidámnak, felszabadultnak tartom magam. A zenélés ezt csak tovább fokozta, de amikor megházasodtam, rájöttem, hogy nem csupa vidámság az élet. Szerelmünk gyümölcseként fiú gyermekünk született: András József. A volt feleségem Zeneakadémiát végzett a Vajdaságban, református kántorként dolgozott azon a gyönyörű településen, ahol éltünk. Sajnos a személyiségünkből adódó különbözőségek miatt elváltak útjaink. Lelkileg azért tudok azonosulni ezzel a verssel, mert azt hiszem, hogy Ady Endrénél jobban talán senki nem fogalmazza meg azt az életérzést, amiben most vagyok. Úgy érzem, engem is jégre vittek, méghozzá vékony jégre, de sosem szabad feladni. Remélem, megtalálom még a boldogságomat.

Pál László rovata