Miért szeretem...? - Nagy Zoltán

Ady Endre: Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

- Két éve döntöttem úgy, hogy a Lyra együttes mellett, amit nagyon kedvelek, rendhagyó módon is szeretnék feldolgozni verseket. Ez azt jelenti, hogy nem akusztikusan, hanem több zenészre támaszkodva. Ady Endre költészetét vettük alapul. Az én személyes kedvencem a Nekünk Mohács kell. A középiskolából ismert verset felnőtt fejjel érettebben tudtam feldolgozni önmagam számára. Az alkotás Ady Endre 1908-as, Illés szekerén című kötetében jelent meg, szerintem teljesen apolitikus. A magyar nemzet gyakran érezte úgy, hogy periférián van, bántják. Ez a vers buzdít. Arra szólít fel, hogy tegyünk valamit, ez tetszett meg benne igazán. Úgy gondolom, Ady Endre a boldog békeidőkben is érezte a magyarság problémáit és megoldásként a magunkért való kiállást kínálta. A mai napig úgy érezzük, hogy bizonyítanunk kell. Adyt békevágy, istenkeresés jellemezte, feszültségmentes és kiegyensúlyozottabb társadalmat szeretett volna. Ez a vers szenvedélyesen akarta a jót, próbálta felrázni, indulatosan tájékoztatni olvasóit, hogy ébredjünk és tegyünk a nemzet ügyéért. A maradiságot szerette volna visszaszorítani, hogy felül tudjunk emelkedni a problémákon, amire napjainkban is nagy szükség lenne. Munkálkodjunk együtt a nemes kezdeményezésekért, ez lenne most is a lényeg.

Pál László rovata