Miért szeretem...? - Péter Imréné
Ezen a héten Péter Imréné némettanárnő mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Weöres Sándor: Tíz lépcső
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
Kedvelem Weöres Sándor verseit. Máig a fülemben csengnek-bongnak a mindenki által jól ismert sorok: „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája” vagy „Jön a kocsi, fut a kocsi: Patkó-dobogás.”, ha arra gondolok, mennyire szerették a gyerekeim pici korukban játszani-ritmizálni e dallamos versikéket. Ma már az unokám táncikál, pörög, bóbitázik ugyanerre a ritmusra. Még nem tudja miért, de érzi – ez nagyon jó. Ily módon Weöres Sándor folytonosan jelen van a családunk életében.
Különös zseni volt ő, nem is nagyon tudták elfogadni kora hivatalos irodalmi irányzatának képviselői. Sokáig háttérbe szorított, esendő, problémákkal küszködő kisember, ugyanakkor az örök emberi értékeket kereső-követő-közvetítő művész.
A Tíz lépcső című műve a külső és belső harmóniára, teljességre való törekvését fejezi ki, ami központi témája a költészetének. A rövid, tömör kifejezésmód, az ellentét-párok és az ismétlés lüktetővé, lendületessé teszik a verset. Tíz lépcső – tíz sor - tíz életbölcsesség. Az egyes szám második személyű felszólító módú igealakok intőek, parancsolóak „Szórd szét”, „Feledd el”, „Égesd el”, Űzd el”, „Törd át” – vagyis szabadulj meg mindentől, ami megakadályozza, hogy harmóniára, boldogságra lelj. Míg a sorok első felében a nyugtalan tenni akarást érzem, a másodikban a lecsendesedést és megnyugvást. A rész és egész dinamikája feszíti, teszi izgalmassá a mondanivalót. A vers minden sora külön-külön kis remekmű. „Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.” Micsoda gyönyörű kép! Mi a költő, a költészet feladata, ha nem ez? Megmutatni a sokszínű világot, benne az embert, mint az örök körforgás részét.
Számtalanszor újraolvastam már ezt a verset Rádöbbentem, hogy minden életkoromban mondott számomra valami újat. Weöres Sándor nyelvi bravúrja éppúgy lenyűgöz, mint belső értékítélete, gondolkodásmódja Talán csak most értem őt igazán?
Pál László rovata
