Miért szeretem...? - Somogyi László Tibor
Ezen a héten Somogyi László Tibor, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium tanulója, Az év diákja, a Szívemből szól című verseskötet szerzője mondja el, miért választotta az alábbi költeményt.
Závada Péter - Átmeneti rendek
Beszélik még, hogy csak egy anticiklon.
Te úgy látod, tavasz, tartós derű.
Már dolgozik valami andalítón
Friss, vegetációrítusszerű
A természetben. Egy „tragikus” ritmus,
Hogy most a Nap egy álhalál után
Majd föltámad, mint Ámon-Ré vagy Krisztus,
S legyőzi a sötétet Új-Budán.
De mindezek csak átmeneti rendek.
A konyhában hétről-hétre kiég
Egy villanykörte. Újat kéne venned.
Közértbe mész, s már nem tudod, miért.
Süt a tavasz a körút menti fákról,
Szél borzolja a fürtös lombokat,
Mint nők haját egy roppant ventilátor,
S nem marad belül semmi gondolat.
Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán.
Csészényi tea – halkan párologsz.
Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján.
A földre hullasz, mint a záporok.
Eldönteni, hogy mi a kedvenc versem, szinte lehetetlen. Olyan ez, mintha egy tovasuhanó szellő kérdezné a zöldülő növényeket, hogy melyik a kedvenc fénysugaruk. Nyílván zavarba jönnének a kérdéstől, hiszen az összes fénysugár ugyanolyan örömet jelent számukra. Ugyanez a helyzet a költészettel is. Itt sem lehet egyértelműen "kedvenc" egy alkotás, hiszen az már önmagában megbélyegezne minden más verset. Van azonban egy, amelyet nagyon szeretek.
Ezt az alkotást teljes szívemből ajánlom mindenkinek. Az idei Magyar Költészet Napja alkalmából meghirdetett országos gerillaakción jómagam is részt vettem. Ennek a célja az volt, hogy különféle versek utcára posztolásával népszerűsítsük a magyar költészetet. Örömmel tapasztaltam, hogy Halason rajtam kívül többen is részt vettek ebben a kezdeményezésben. Ennek köszönhetően sikerült megismernem a fentebb olvasható verset is, méghozzá a központi buszmegálló egyik falára kiragasztva.
Ez a mű nagyon közel került a szívemhez. Olyannyira jó metaforák és szimbólumok jelennek meg benne, hogy szinte filmként elevenedik meg az olvasó számára a sokatmondó filozofikus tartalom. Épp ez miatt tudom ajánlani bárkinek, még annak is, aki általában véve nem szereti a verseket. Mert nincs ahhoz fogható érzés, mikor valaki rájön a mögöttes tartalom tökéletes jelentésére. Főleg akkor, ha ez a bizonyos jelentés párhuzamos a világképével!
Pál László rovata
