Miért szeretem...? - Törteliné Fodor Mária

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

- Középiskolás koromban találkoztam először ezzel a verssel, de az évek múlásával értem meg igazán a hangulatát, üzenetét. Most tudok vele azonosulni. Ez a költemény felidézi a gyermekkorom szépségét, a csodás karácsonyokat. Azt a varázslatot, amit ünnepekkor megéltem. Felidézi a meghitt pillanatokat, perceket, órákat, szüleimet, nagyszüleimet, az együtt töltött időt.

Később, amikor szülő lettem, én is igyekeztem megteremteni azt a szeretetteljes misztériumot, ami ehhez társul. A saját gyermekeimnek és másokénak is, mert 20 évig óvónő voltam. Így, 60 év felett maradnak az emlékek, és marad a határtalan szeretet. Karácsony felé felerősödik bennem az együttérzés a nehéz sorban levő, esetleg szeretethiányban élő embertársaim iránt. Az adventi időszak előhozza a gyermeki lelkemet.

A vers utolsó két sora az, ami igazán meghatároz mindent: „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.” Bár megölelhetném az egész világot, és adhatnék mindenkinek, amire szüksége van. Ételt az éhezőknek. Meleget a didergőknek. Hajlékot a hajléktalanoknak. Emberhez méltó boldog életet. Szeretetet, ami erőt ad. Remélem, az érzéseimet sikerült átadni a családomnak, és lesz, aki mindezt továbbviszi. Tudom, hogy továbbviszik.

Pál László rovata