Miért szeretem...? - Varga-Sabján Gyula
Ezen a héten Varga-Sabján Gyula, a Martonosi Pál Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója mondja el, miért választotta az alábbi költeményt.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
- Választhattam volna Petőfit, Adyt, Juhász Ferencet, Nagy Lászlót, a költészet nagyjai közül bárkit, de most József Attila: Születésnapomra című versét ajánlom. Először középiskolás koromban találkoztam vele. Már akkor is megkapott a tragikus sorsú költőnek e költeménye, melyet 1937. április 11-én írt. Akkor még tetten érhető volt optimizmusa. A vers utolsó gondolata jelzi ezt leginkább:
„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani.”
Ránk, könyvtárosokra is vonatkozik, akik az irodalmat, a művészetet, a tudományt közvetítik a népnek.
Pál László rovata
