Miért szeretem...? - Zádori Klaudia
Ezen a héten Zádori Klaudia zongoraművész, tanár mondja el, mi köti szívét az alábbi vershez.
Nadányi Zoltán: AZ APÁM
Meg-megfedd olykor engem az apám:
Térjek eszemre, legyek végre józan.
Vessem el tollam... Ne fussak bohóan
Hiú, csalóka ábrándok után.
Versírásból megélni nem lehet.
Legyek csak gazda. Fogjak ekeszarvat.
Kövessem őt, mondjak búcsút a dalnak,
Dobjam a sutba a költészetet.
Göröngyös nagyon az írói pálya,
Aki rálép, ezer rög, tüske várja.
Ne legyek dőre, hagyjam ezt a pályát!
– Így fedd; olykor szelíden, néha nyersen.
Aztán elhallgat... megtömi pipáját...
S megkérdi halkan: van-e újabb versem?
És hogy miért szeretem? Több oka is van ennek. Nadányi Zoltán az egyik legkedvesebb költőm. Ezért vannak időszakok, mikor szinte napi rendszerességgel olvasok tőle valamit, és mindig tartogat meglepetéseket számomra. Ez a verse is egy ilyen ajándék volt nekem az apai aggódásról, gondoskodásról, apai szeretetről... Valami olyan hihetetlen kedvességgel fogalmazza meg, milyen egy szerető apa, miközben a kulcsszót nem mondja ki, mégis mindenki tudja, érzi, érti. Nem is elemzem ennél jobban :) , hiszen a vers önmaga mondja el azt, amit semmiféle magyarázat soha vissza nem adhat...
Pál László rovata
