Extrém helytörténet

A Nagy Szeder mellszobornál tartott megemlékezés apropója volt, hogy 57 éve, 1956. október 31-én a Városháza erkélyéről mondta el Nagy Szeder István azt a másfél órás, gyújtó hatású beszédet, amelyet követően Kiskunhalason demokratikus választások, majd a békés hatalomátvétel lehetővé vált.

Zelei Miklós egy Illyés vers, A reformáció genfi emlékműve előtt (1946) soraival kezdte beszédét:

„Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel
a hadrakelt hit zord hadnagyai,
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell
– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...
Hátrálnom kellett közelükből: mindet
nem fogta össze csak messzibb tekintet.
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig
s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.”

Zelei ezt követően a vers mondanivalóját továbbgondolva utalt arra, hogy ma hiányzik ez a mindent összefogó tekintet. Pedig jelképes értelemben ezt a fölhúzódást, eltávolodó tekintetet kínálja nekünk történelem. Majd így folytatta: „Ma a történelemből, a médiából is az extrém történetek vonzzák a fiatalságot. Eközben a 20. századi magyar történelemnél aligha van extrémebb.” Nem is sejtjük, hogy Nagy Szeder életműve és politikai nézetei, a halasi norma maga is milyen extrém és regénybe illő fejezete a múltnak. Ezért a tehetséges emberek felkutatása és tehetséges történetírás kellene Kiskunhalason. Ha ez sikerülne, akkor nem végződne teljes kudarccal a felejtés elleni háború – mondta. Ebben az esetben nem kellene attól tartanunk, hogy 10-15 év múlva 1956 szelleme, önismeretünk egyik alapvető forrása végképp felejtésbe merül.

Zelei Miklós ma Budapesten él, eddig 15 regényt írt. Volt újságíró, két évvel ezelőtt pedig a békéscsabai drámaíró pályázatot nyerte meg. Tervezi egy Nagy Szeder Istvánról szóló színdarab megírását.

Szöveg-fotó: Szűcs Károly