Kiskunhalason találkoztak a református egyházmegye fiataljai

- Milyen igaz a vágy, amit Ady Endre megérzett a Szeretném, ha szeretnének című versében. Milyen nagyon vágyunk arra, hogy tartozzunk valakihez, hogy közösségünk legyen. Milyen mélyen él bennünk az örök igazság, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Tartoznia kell valakihez, Valakihez. És milyen nagy félelem, főleg tinédzserként, hogy mi van, ha ő sem utódja, sem boldog őse nem lehet senkinek, nem lehet senkinek. Hogy nem tud kapcsolódni és nem tud igazi kapcsolatban lenni. Igazi kapcsolatokban lenni pedig a tinédzserkor nagy konfliktusa, amit manapság nem segít az sem, hogy általában csak egyénről tudunk gondolkodni, közösségről nem. Ezért választottuk a kapcsolódás mélyebb fokát, az elköteleződét a Bács-Kiskunsági Ifjúsági nap témájának, és ezért kerestünk a megyei ifi találkozóinknak egy állandó nevet, ami azt fejezi ki, hogy jó Istenhez kapcsolódni, jó Isten fényében lenni, mert ahogy Mózes  arcán is visszatükröződött Isten fényessége, úgy minket is feltölthet az Isten ereje. Elhatároztuk,
hogy a megyei ifi napokat ezentúl „Konnektornak” hívjuk- tette hozzá a főszervező.

Habár nem ez volt az első megyei ifjúsági nap, de az első hivatalos „Konnektor” alkalom igen. A megyénk tizenöt gyülekezetéből körülbelül százan érkeztek fiatalok kisebb nagyobb csoportokban Kiskunhalasra. A váro gyülekezeti épületeivel, a régi iskolaépület árnyas kertjével és a grandiózus református templommal remek helyszínt biztosított a találkozónak. - A napot közös dicsőítő énekléssel kezdtük, ami segítségünkre volt abban, hogy az utazás és a találkozás első öröme és izgalmai után elcsendesedhessünk és ne csak testben, hanem lélekben is megérkezhessünk. Az áhítatot Nt. Kertész Dániel a Gödöllői Református Egyházközség beosztott lelkipásztora tartotta. Sok személyes példával könnyen átérezhetővé tette a fiatalok számára az Istennel való kapcsolat különböző szintjeit. Jól érzékeltette, hogy egy ilyen ifi napon a fiatalok Isten-kapcsolata nem ugyanolyan szinten áll, nem mindenki lépett még az elköteleződés útjára. Nyitottan és elfogadóan beszélt, nem éreztette, hogy bármi baj lenne abból, hogyha még valaki nem érzi a teljes elköteleződést Isten mellett, ez egy folyamat, ahol mindenki a saját útjához képest kell, hogy meglássa, mi a következő lépés, amit megtehet azért, hogy szorosabb vagy még szorosabb kapcsolatba kerülhessen Megváltó Urával- tudtuk meg Damásdi Pétertől.

Az áhítat után különböző műhelyfoglalkozások mellett dönthettek a fiatalok. A műhelyeket nagyrészt a megye lelkipásztorai tartották, de elkötelezett gyülekezeti tagok, ifjúsági szervezetek, mint az SDG és a Csillagpont képviselői is készültek foglalkozással. A műhelyek témái az életünk különböző területein mutatták be az elköteleződés fontosságát. Lehetett választani a gyülekezethez, a hivatáshoz, a nőséghez, férfisághoz való elköteleződésről szóló műhelyek közül. A Csillagpont képviselője is nagyon aktuális témával készült, a szorongásról beszélgettek a fiatalokkal. Az SDG Diákmozgalom tagjai két szabadulóládát hoztak a gyerekeknek, ami izgalmasan vezette végig a játékosokat Isten szövetségének örökre szóló ígéretén. Emellett volt egy szoba, ahol az ebédidőt kivéve folyamatosan szólt a dicsőítés, azzal a szép üzenettel, hogy Istent sosem szűnünk meg dicsérni. Az éneklésbe szabadon be lehetett kapcsolódni hosszabb rövidebb időre, akár csak annyira is, hogy a folyosón elmenve egy pillanatra együtt dúdold a dallamot a többiekkel. Az imaszobában imasétán vehettek részt. Itt az Isten iránti elköteleződés volt a téma Jákób útját járhatták végig azok, akik szerettek volna kicsit elcsendesedni. Ha valaki éppen egy kicsit kötetlenebb programra vágyott társasjátékozhatott.

Nagyon üdítő volt látni, hogy senki sem unatkozik, senki sem lézeng, mindenki megtalálta a maga
elfoglaltságát ebben a sokszínűségben, aminek végeredményében mégiscsak egy célja volt, hogy igazi kapcsolatra ösztönözze a fiatalokat, első sorban Istennel, másodsorban önmagukkal, és aztán életük bármely területén, minden mással. Felbecsülhetetlen érték, hogy úgy kezdhetik meg felnőtt életüket, hogy ők már hallottak egy ilyen fokú tudatosságról, hogy ők már hallhatták, hogy nem csak tőlük várjuk az elköteleződést, hanem Isten már születésük előtt elköteleződött mellettük.

- Közös záró alkalmunkon az ifjúsági szervezetek tagjai meséltek a munkájukról, lehetőséget kínáltak, hogy még egy lépcsőfokot léphessünk a találkozás szintjében. Már az is nagyon nagy dolog, hogy a gyülekezetek fiataljai ilyen alkalmakkor rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül, hogy nem az ő kis csoportjuk az egyetlen ifi csoport, de a Csillagpont és az SDG országos színtű találkozók lehetőségét is felvetette a fiataloknak, mégpedig igen lelkesítő módon. A találkozásban, a hitünk közös megélésében pedig nagyon nagy erő van. Olyannyira, hogy most is megfigyelhettük azt az általános jelenséget, hogy egy egy ifi nap, vagy hasonló találkozó után a fiatalok annyira vágyják a következő ilyen nagy élményt, hogy tervezgetni kezdenek, kérdezik, mikor lesz a következő alkalom. Azt gondolom, hogy ez nem azt jelenti, hogy búslakodva lehajthatjuk a fejünket, hogy mi nem tudunk folyamatosan ilyen ingergazdag élményeket csinálni a saját gyülekezeteinkben, hanem azt, hogy van mit meglovagolnunk, van töltöttségünk, amivel mehetünk tovább, és van jövőnk, mert lesz mit várni, mert lesz egyházmegyei tábor, lesz újabb és újabb ifi nap, a köztes idő pedig a megszokásé, de mondhatnám azt is, az elköteleződésé- mondta az egyhászmegyei ifjúsági referens..

- Mert egyik kapcsolatunk sem csak tetőpontokból áll, csak felfokozott közös élményekből, a szokások kialakítása, a biztonság, a kitartás ugyanolyan fontos. Fontos, hogy ne csak impulzusok érjenek minket, hanem meg is érkezzünk és meg is értsük a másikat. Hogy szeressünk időt tölteni Istennel, akkor is, ha nem százan vagyunk, csak tízen, vagy hárman, de akkor is, amikor a legmagányosabbnak érezzük magunkat. A fiataloknak azt kell átadnunk, hogy az elsődleges kapcsolatuk az Istennel való kapcsolat, amiben épp úgy el kell köteleződnünk, mint bármely más kapcsolatunkban. Talán elsőre nem az Isten melletti elköteleződés fogja elvezetni őket egy-egy ilyen alkalomra, hanem a barátok, a lelkésszel vagy hitoktatóval való személyes kapcsolat. De nincs ezzel semmi baj, hisz ők csak szeretnék, ha szeretnék őket, és tartozhatnának valakihez. Mi pedig abban a megtiszteltetésben részesülünk, hogy nem csak a sajátunkat, hanem Isten szeretetét is tovább adhatjuk nekik- zárta az összefoglalót Damásdi Péter.