Már 21 éve...
Már 21 év eltelt 2004. január másodika óta, amikor is Gulyás József, mindannyiunk Pókja átszőtte a hálóját egy másik világba. Leült egy másik kispadra, nyitott egy csárdát egy olyan helyen, ahová mi még nem láthatunk, juthatunk el. Viszont mi, akik ideát maradtunk, minden évben megemlékezünk rólad Józsi, és hidd el nincs olyan nap, hogy valahol Halason, vagy éppen Kecskeméten, vagy bárhol, ne kerülnél szóba.
Huszonegy év. Pedig az embernek néha olyan érzése van, mintha tegnap történt volna. Józsi, ennek az az oka, hogy még mindig köztünk vagy, élsz. Még akkor is, hogy ha közvetlenül nem találkozhatunk, nem beszélhetünk. Hidd el, jó volna. Annyi kérdésem lenne nekem is, meg a többieknek is. Kellene, hogy segíts abban, miben lehetne a vendéglátás területén egy kicsit felrázni, fellendíteni ezt az alvó kisvárost. Kellene, hogy segíts a halasi focin. Kellene az a kapcsolatrendszer, amivel te rendelkeztél, kellene az a habitus, az a hatalmas szív, amivel a labdarúgásért dolgoztál. Kellene, hogy időnként az asztalra csapj, és azt mondjad, ez így nem mehet tovább.
Január másodikán este lehet, hogy folyamatosan csuklottál az új otthonodban. Igen, téged emlegettünk, rólad beszélgettünk. Tisztelőid, barátaid, a halasi játékvezetők, akik évről-évre megemlékeznek rólad. Így lesz ez a jövőben is. Mert még mindig nem értjük, hogy miért nem vagy itt, pedig köztünk élsz. Szóval, hiányzol....
