Réz Pista bácsi, az erő mindig veled marad!
Pista bácsi, ne már! Te mindig erős, legyőzhetetlen voltál. Mindenkinek a példaképe. A súly, a tömeg csak egy dolog, az maga a fizika, de Te ezt mindig felülírtad. Motiváltál, példát mutattál. Küzdelemből, akaratból, erőből, emberségből. Már most hiányzol.
Az erő tényleg mindig veled volt, 82 éven át, és szerintem az utolsó utáni pillanatig is veled maradt. Az, hogy elfogyott, a világ egyik legnagyobb igazságtalansága. Én mindig úgy tekintettem rád, hogy Te legyőzhetetlen vagy. A fizika is meghajolt a tudásod, felkészültséged előtt. Emlékszem, fiatal tornászként időnként lopva néztünk be az ÁMK-ban lévő Apollo Gymbe. Nem is tudok olyan pillanatot, amikor ne lettél volna ott. Nekem Réz István, a Pista bácsi úgy égett be a retinámba, hogy egy számomra megfoghatatlan tömegű súlyt emel a feje fölé. Ez még a nyolcvanas években, a hőskorban volt, amikor az Apollo volt az első. Életformát teremtve. Volt ott egy bajuszos ember, aki nem csak beszélt, hanem tett is. Megmutatta, mit hogy kell. Példát adott, példát mutatott. Erőn felül is.
Később tudtam csak meg, hogy tornász voltál. Mondjuk, így utólag rájöhettem volna, mert csak egy volt tornásznak lehet olyan tartása, mint amilyen neked volt. Később, pedig újságíróként sokat beszélgettünk. Érdeklődő voltál, engem pedig érdekelt, amit mondtál. Bejöttél a Fazekas edzőtermébe, mert kíváncsi voltál a tornászokra. Aztán bejöttél a Dékáni-sportcsarnokba, mert érdekelt a kézilabda is. Az Oszi kis bungijában pedig nosztalgiáztunk.
Az ÁMK, a Dékáni után a Váriban építetted újjá azt, amit nagyon szerettél. Talán pár hete lehetett, hogy ott álltál a terem előtt, és intettél. Most már tudom, az volt a búcsú. Vera néni néhány perccel ezelőtt írta meg, hogy vége. A gravitáció legyőzte a súlyokat. Réz István, Pista bácsi elköltözött, új székhelye az égi konditermekben lesz. Küzdött, harcolt, de most, először, volt, aki, ami erősebb volt nála. De tudod mit, Pista bácsi? Az erő akkor is veled marad, nyugodj békében!
