Archívum
Szégyenletes igazságok
Szinte nincs olyan halasi, aki ne tudná, hol van a szégyenkő. Az országban számos helyen található hasonló (egykori) büntetési eszköz a templomok mellett. Többen szívesen újra bevezetnék ezt a megszégyenítést, míg mások csak csóválják a fejüket, hogy micsoda „középkori” „kacat”.
A kiskunhalasi református templom mellett elhelyezett bazalt szégyenkő az emléktáblája szerint a következő funkciót töltötte be: „Eredetileg a templomban a bejárat mellett volt, erre a kőre ültették vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek. „pl. vasárnap munkát végez, lop, házasságtörő, parázna, hazudik, káromkodik, fele-barátját sérti, szidalmazza…” ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.”
Lopás, vulgáris szavak használata, megcsalás, pihenőnapon való munka manapság egyeseknek nem is tűnnek komoly bűnöknek. Viszont a régi korok erkölcsei szerint súlyos károkat okoztak a családi, a közösségi (egyházi) és társadalmi életnek.
Ezek közül lássuk a házasságtörés büntetésének módjait, amit a 19. századig változatosan, de egyértelműen radikális módszerekkel határozott meg a jog. Szent István törvénykönyve még „csupán” „vérig vesszőzést és kopaszra nyírást”, míg Szent László már a halálbüntetést szabott ki a parázna asszonyokra. Az újkorig ez utóbbi maradt érvényben. A 17-18. századra már a férfiakra is kiterjedő verés és bírságolás lett a házasságtörők bűnhődése. Ám településenként eltérő ítéletek születhettek, így továbbra sem ritkák a kivégzések, de a botozásnál is enyhébb büntetések is jellemzőek voltak.Városunk helytörténeti kutatója id. Nagy Szeder István írásaiból a 18. századi büntetésformákról is tájékozódhatunk. Ha eddig azt gondoltunk, hogy a szégyenkő volt a legbrutálisabb formája a bűnhődésnek, bizony nagyot tévedtünk.
Akadtak olyan esetek, ahol az in flagrantit nem lehetett bizonyítani, maximum az udvarlás és széptevés tényét. Ám már ez is elégségesnek bizonyult törvény szolgáinak az ítélkezésre:
„A kiskunkerületi törvényszék Mucsi Mihályt és Darányi Pétert húsz-húsz korbácsütésre ítélte, mivel Hagymási Judittal szemben paráznaság gyanújába estek azon tettökkel, hogy a nőnek ajándékokat vettek.” (1746. július 11.)
Természetesen minden korban voltak egyenlők és egyenlőbbek. Így egyesek a régi időkben (is) könnyebben kicsúszhattak a törvény vasmarka közül:
„A kiskunkerületi törvényszék Kun Miklós halasi tanácsnokot a tisztségétől megfosztja, miután Kis Jánosné elleni merényletet kísérelt meg elkövetni.” (1746. június 11.)
Persze nem volt mindenki ennyire szerencsés. Akadtak, akiket bizony még a középkori szellemiség és jog szerint büntettek. Nem kívánjuk kimosdatni a „bűnösöket”, de az alábbi nagyon rövid idézet kapcsán rögtön eszünkbe ötlik, majd Jézus szava, miszerint „aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ, aki sohasem vétkezett” (János 8, 7). A kivégzési formát nem ismerjük, de valószínűleg fejvesztés lett a végzete az elítéltnek:„A kiskunkerületi törvényszék Farkas Annát házasságtörésért és kettős házasságért halálra ítéli.” (1745. szeptember 1.)
Nem szeretnénk felmenti ezt a korszakot, de azt is érdemes tudnunk, hogy akkoriban is voltak humánus felfogású emberek. Akadtak, akiknek a helyén volt a szíve, és az evangéliumi megbocsátás elsődlegessé válhatott még ezekben a szörnyű szellemiségű időkben is:
Nem szeretnénk felmenti ezt a korszakot, de azt is érdemes tudnunk, hogy akkoriban is voltak humánus felfogású emberek. Akadtak, akiknek a helyén volt a szíve, és az evangéliumi megbocsátás elsődlegessé válhatott még ezekben a szörnyű szellemiségű időkben is:
„Halason lakozó Illyés Mihály felesége Porga Judith esvén bokros paráznaság vétkében, Isten s országunk törvénye szerint halál lett volna felyén, de ura Illyés Mihály apró gyermekeit szánván, és feleségének jobbulását várván életének megkegyelmezett…” (1706. május 16.)
Persze semmiképpen nem maradhatunk a „köves” bűnhődés nélkül. Ebből az idézetből is érzékelhetjük, hogy bizony nem egy egyszerű megszégyenülésről, hanem egy komoly testi fenyítésről is szó volt ezekben az esetekben:
„Tóth Mihályné Hamza Anna, Gál György gulyással és Lantos Jánosné, Bognár Istvánnal való testi paráznaságokért, (minekutána) két egész hetekig kövön állottak… (1760. július 27.)”
„Tóth Mihályné Hamza Anna, Gál György gulyással és Lantos Jánosné, Bognár Istvánnal való testi paráznaságokért, (minekutána) két egész hetekig kövön állottak… (1760. július 27.)”
Bizonyos társadalmi igény mostanság ugyan felmerül a komolyabban büntető jogszolgáltatásra, de talán ezekből az idézetekből is látható, hogy az elmúlt századokban sem sikerült tökéletes igazságot szolgáltatni vitatott és megkérdőjelezhető esetekben. A kiskunhalasi szégyenkő (is) egy letűnt korszak büntetés-végrehajtási eszköze. Semmikképpen nem példa, hiszen számos igazságtalanság kapcsolódhat hozzá.
Végső István
