A séta véget ért...Nagy Zoli emlékére
Egy örökké vidám, bohém fickó. Óriási szívvel. Élniakarással. Igazi harcos volt, aki soha, semmit sem adott fel. Ment előre, a maga útján. Zenélni akart, szerette, ha szerették. Negyvennégy kemoterápiás kezelésen túl is voltak tervei. Az erősítő most mégis kikapcsolt. Nagy Zoltán, a Nagyzoli néhány perccel ezelőtt végleg letette a gitárt.
Bolondos új év, köszönt rám halkan. Hányszor, de hányszor hallgattam meg ezt a dalt tőled. Szerintem legalább 25 évvel ezelőtt kaptam egy CD-t, amelyiken ez volt az utolsó szám. Rekedtes hangon szóltak a sorok, a gondolatok, de tele voltak szívvel. Mert az óriási volt neked.
Ha valaki a nevedet emlegette, mindig az a kép jutott rólad eszembe, amikor egy Ozirisz koncerten, a moziban áramszünet miatt a színpad szélén ültél egy szál gitárral. Életben tartottad a közönséget. Megmentetted a bulit. Az elmúlt években viszont a szeretteid mellett a közönség tartott téged életben. Óriásit küzdöttél. Negyvennégy kemo bárkit padlóra tett volna. Téged nem.
A zene volt a terápia. A barátokkal, Virág Norbival, vagy éppen a kis házi stúdiódban. Most viszont az erősítő kikapcsolt, a hangerőszabályzót lehúzták. Csend van. Nagy Zoltán, a We, a Wecker, a Wax, a Lyra, az Ozirisz zenésze, a Nagyzoli csütörtökön délelőtt végleg letette a gitárt. A séta véget ért.
Archív fotó: Pál László
