Védi az értékeket
Mindig szeretett dolgozni Rácz-Fodor Mihály. A 82 éves nyugalmazott Démász-kirendeltségvezető lokálpatriótaként nagy szerepet vállalt Kiskunhalas közösségi életében. Pro Urbe- és Podmaniczky-díjas, örökös tiszteletbeli elnök a Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesületben. Itt az indulástól kezdve huszonnégy éven át vezette az egyesületet. Éremgyűjtő és műtárgyszakértő. A tázlári pékmester fia, hatvanöt éve él Kiskunhalason, ebből hatvanat házasságban. Nyugdíjasként tíz évvel ezelőtt adta át utódjának a Városvédő és Városszépítő Egyesület stafétabotját. Rácz-Fodor Mihállyal beszélgettünk.
- Hogyan szerveződtek egyesületté a ’80-as évek második felében a városvédők?
- A II. világháborús emlékmű elkészítésére alakult egy csoport, Vass Lajos tanító úr kezdeményezésére, később ezért jött létre a Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesület. Megbízásunkra Pogány Gábor készítette el az alkotást, melyen 1046 név szerepel, köztük a zsidó táborokban elhunytaké. Halasi emlékhellyé emelődött. Nem kifejezetten katonai emlékműben gondolkodtunk. Tetején az országzászló és két angyal látható. Az idősebb a művész édesanyját, a fiatalabb a feleségét ábrázolja. Ő szintén kapott megbízást az egyesületünktől, Mikó Diána készítette el a városvédők és városszépítők kitüntetését. Ezen az érmén a szélmalom jelenik meg.
- Mire terjedt még ki az egyesület tevékenysége?
- Programokat is kezdtünk szervezni. Hozzáértő városi emberek összeültünk, és megbeszéltük a teendőket. Célunk volt menteni a menthető épületeket, főleg a Szilády Áron utcában, a belvárosban, ahol nagy polgárházak vannak. Szerintem a központi iskola szecessziós épülete a legszebb Halason. Átvettük egy időre és megmentettük a romos állapotban levő Tájházat, mely az 1700-as, 1800-as évek fordulóján épült vastag, vert falakkal. Néprajzi gyűjteményt, mintegy 100 darabot adományozott a háznak feleségem, Ibolya, néhány eredeti bútort is elhelyeztünk benne. Kitakarítottuk az udvarát. A ház megújításában Baki Judit, valamikor ott lakó építészmérnök és az önkormányzat segített minket, Tóth Zoltán polgármester is mellénk állt. Bemutatható állapotban adtuk vissza a városnak. A Tájház volt az első épület, amit megmentettünk, azután folytattuk a többivel.
- Később a lakosságot is bevonták a városvédő és városszépítő tevékenységbe. Hogyan?
- Két-háromévente meghirdettük a Szép Ház-pályázatot. Önkéntes alapon lehetett rá jelentkezni, és javaslatokat is elfogadtunk. A vakolatdíszes polgárházak mellett a csinosabb, jó arányú környezetükbe illő épületeket is elkezdtük díjazni érmekkel, oklevelekkel. Utóbbiak grafikai munkáit Kati lányom tervezte. Nélküle és a kitűnő feleségem támogatása nélkül nem tudtam volna ilyen aktív lenni az egyesületben. Mindig volt egy lelkes törzsgárda is, amelyik mellettem állt.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap február 23-i számában olvashatják.
