(►) Habibversel - Kohi Habib online versoldala
Habibversel. Ez a címe annak a facebookos versblognak, amit a kiskunhalasi Kohi Habib indított el nem is olyan régen. Saját költeményeit, írásait tárja a nagyvilág elé, a fogadtatás pedig egyre pozitívabb. Erről és a művészetekhez való viszonyáról beszélgettünk vele.
- Mióta érdeklődsz a művészet különböző irányzatai iránt?
- Tizenhét éves korom körül, középiskolás éveim alatt kezdtek igazán érdekelni a művészeti ágak. Ezek közül a színészet állt legközelebb a szívemhez, abban próbáltam kiteljesedni. Akkoriban azt éreztem, minden érdekel, amiben gondolatokat lehet átadni különféle önkifejezési módok segítségével.
- Színész végzettséget is szereztél. Mi vonzott abba az irányba?
- Nyilván első sorban tizenévesként a színpad, a rivaldafény vonzott leginkább. Tele tervekkel, vágyakkal a világot jelentő deszkák és a közönség előtt való szereplés iránt. Aztán persze az idő ezt egy picit formálta és rájöttem, hogy nem csak a dicsfény van ebben a szakmában, hanem ezzel nagyon sokat lehet adni és kifejezni az emberek irányába, ha valaki szívvel-lélekkel, odaadással csinálja. Történeteket, komplett személyes drámákat nyújthatunk át az embereknek, akik ezt valamilyen formában be is fogadják.
- Hol láthatott már színpadon a közönség?
- A színészvégzettség megszerzése után más irányban folytattam tanulmányaimat, e mellett pedig, amennyit tudtam, dolgoztam az Állami Operaházban, valamint az Erkel Ferenc színházban. Legutóbb Kecskeméten játszottam, ahol két társulatnak is tagja lehettem. Sajnos ennek egy időre a járványhelyzet végett vetett. Mindössze azért nem bánom a kialakult helyzetet, mert így sokkal több időt tölthettem a feleségemmel és a kislányunkkal.
- A színház mellett a filmezésbe is belekóstoltál.
- Igen, ez is egy nagyon izgalmas világ. Egészen más, mint a színház. Jelenleg egy magyar nagyjátékfilmen dolgozunk, sajnos a vírus ennek a forgatását is felülírta, nagyon várom már, hogy folytatódhasson a munka. Az eredeti tervek szerint, mivel egy trianoni emlékfilmről van szó, június 4-én lett volna a premier, de ez is csúszik, egyelőre határozatlan időre. A film hat katona traumatikus emlékeit dolgozza fel, az egyik egyenruhást formálom meg én az alkotásban.
- Nemrégiben elindítottad saját verses blogod az interneten. Milyen céllal vágtál bele?
- Nagyjából három évvel ezelőtt kezdtem el verseket írni, először csak az íróasztalfióknak. Megírtam, a gondolatok kijöttek belőlem, a lapokat eltettem, nem volt bátorságom ezt bárkinek is megmutatni. Most, az elmúlt három hónap az itthon töltött idő miatt nagyon termékeny volt, sokat tudtam írni. Összesen talán hetven oldallal gyarapítottam eddigi alkotásaimat. Prózákat, verseket, novellákat egyaránt szívesen vetek papírra, első körben pedig most már a feleségem az, akinek oda merem adni véleményezésre az írásaimat. A következő szint az volt, amikor elindítottam a Facebookon a #habibversel elnevezésű oldalamat, ahová elkezdtem feltölteni a verseket, prózarészleteket.
- Hogyan születnek a költemények? Ihletet kapsz, egyből papírra veted vagy hosszasan ötletelsz azon, miről is írj?
- Inkább az előbbi. Ha valami hatással van rám, azt egyből le kell írnom. Van, hogy csak a telefonom van kézközelben, akkor gyorsan beírom oda, később ezekből összeállhat egy teljes írás.
- Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóidtól?
- Elfogadok minden kritikát, de szerencsére többségében pozitív visszajelzések érkeznem hozzám a netre feltett írásaim kapcsán. Örülök annak, hogy vannak, akik rendszeresen olvasnak tőlem verseket, s bízom abban, hogy soraimban rátalálnak olyan gondolatokra, amik nekik fontosak.
