A csodákat teszi a kosarába
Máshogy figyel a világ dolgaira, mint eddig. Igyekszik végiggondolni, milyen örömök érték az adott napon, és azokra fókuszál. Felbontja ezáltal azokat az ajándékokat, amiket kapott. A karanténhelyzet kapcsán Sári Katalint, a kiskunhalasi József Attila Irodalmi Kör vezetőjét kérdeztük.
- Milyen érzéseket váltott ki belőled a karanténhelyzet?
- Örömet és hálát érzek, sokkal inkább, mint bármikor. Talán illetlen dolog ilyen nehéz helyzetben örömről beszélni, mégis azt gondolom, hogy ha az ember úgy fejezi be a napjait, hogy végiggondolja, milyen apróbb-nagyobb örömök érték aznap, ha erre fókuszál, akkor tulajdonképpen nem tesz mást, mint felbontja az ajándékokat, amiket aznap kapott. Meg kell végre tanulnunk állandó panaszkodás és ítélkezés, bosszankodás helyett örülni és hálásnak lenni akár apróbb dolgokért is. Ez nem jelenti azt, hogy nem figyelek a világ dolgaira. Nem vagyok naiv és vak, tudom, látom a sok szörnyűséget, de ha beleragadnék ebbe, ha csak a rosszat engedném be, az betegítő lenne. Köszönöm, de nem ezeket akarom levenni a polcról, még akkor sem, ha ott vannak. Inkább a nevetést, az örömet, a minket körülvevő csodákat teszem a kosaramba. Békében vagyok Istennel és önmagammal.
- Kikkel tartottad a kapcsolatot szorosabban?
- A családtagjaimmal, a barátaimmal, az irodalmi klubtársakkal, a tanítványaimmal és kedves ismerősökkel. Gyakrabban hívtuk egymást vagy írtunk egymásnak, mint eddig bármikor. Úgy érzem, az irodalmi klubtagok most közelebb állnak a szívemhez, mint valaha.
- Az alkotás magányos műfaj az irodalom vonatkozásában. Adott-e ihletet a koronavírus-járvány előidézte helyzet karanténversek, prózai művek írására?
- Az elmúlt időszakban elküldtem néhány írásomat a Nyírségi Gondolat című országos lefedettségű irodalmi folyóiratba, ahol van egy saját rovatom Kávészünet címmel. Szeretek emberekről írni, illetve a mindennapok élethelyzeteiből is merítek témákat.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap május 27-i számában olvashatják.
