Kultúra
Ezer halasi áldozatra emlékeztek
Száz évvel ezelőtt, 1914. július 28-án, egy hónappal Ferenc Ferdinánd trónörökös és feleségének szarajevói meggyilkolása után üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának, ezzel kitört a négy esztendőn át tartó, egész Európa térképét átrajzoló első világégés. Az első világháborúnak közel ezer halasi áldozata is volt.
Az európai hatalmak évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, a szarajevói merénylet csak ürügy volt a háború kirobbantására. A nagy háború résztvevői - a tengelyhatalmak, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a velük szembenálló antant, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország - meg voltak győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzhetik ellenfeleiket, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok. Nem így történt, a háború hamarosan világméretűvé, négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett.
A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán, ezek romjain ugyanakkor Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. A háborút követő béke legnagyobb vesztese hazánk volt, amely elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, s több millió magyar került kisebbségi sorba.
Kiskunhalason az első világháborús, Hősök szobra emlékműnél tartott megemlékezést a halasi Pásztortűz Egyesület. Emlékműsorral, ökumenikus áldással és koszorúzással hívták fel a figyelmet a szervezők a több millió ember halálát okozó világégés 100. évfordulójára. Kiskunhalasról sok ezer férfit vittek a frontra, elsősorban a paraszti származásúakat érintette a sorozás. Közülük közel 1000 ember esett el, nevük az első világháborús emlékművön olvasható.
Végső István, a Pásztortűz Egyesület elnöke megemlékező beszédében arra kérte a halasiakat, hogy, ha az emlékmű előtt járnak, tekintsenek néha fel rá, érdemes körbe nézni az összes nevet, hátha van olyan, aki a családjukba tartozott. Emlékezzenek a halasiak a hétköznapokban is ezekre a katonákra, akik egy értelmetlen és förtelmes világháború áldozatai lettek – mondta megemlékező beszédében Végső István, aki szerint példaként kell szolgálnia az utókor számára az az összefogás, ami akkor megvalósult a városban a hadiárvák, a hadiözvegyek megsegítésére.
– Ők kell, hogy példát mutassanak a ma élő halasiaknak, és ha tudunk, okuljunk abból, hogy a háborúnak semmi értelme, a száz évvel ezelőtt kitört világháborúnak pedig valóban csak áldozatai voltak, győztesei nem – fogalmazott. Katonanóták és dalokat hangzottak el a Szilaj Citerazenekar és Vladár Károly előadásában.
Kép-szöveg: Pozsgai Ákos
{phocagallery view=category|categoryid=1382|limitstart=0|limitcount=0}