Festői kalandozások a múló idő nyomában
Kultúra

Festői kalandozások a múló idő nyomában

Vajgel Pál megújuló, sokrétű alkotó, akit minden érdekel, amit a képzőművészet elétár. A Múló idő című kiállítása képei válogatott gyűjteménye a Végh-kúriában. A műveket házigazdaként Végső István ajánlotta a közönség figyelmébe.

 
Vajgel Pál kilencéves kora óta rajzol, fest. Lehetőségeihez képest önképzéssel, szabadiskolákban és képzőművészeti táborokban fejlesztette tudását.

- Vágy és öröm forrása az alkotás. Fiatalembernek érzem magam. Ég bennem a láng, a tűz, közel a nyolcvanhoz is ez tart energikusan. Ez a tárlat a múló idő jegyében készült, ennek megfelelően válogattam össze az anyagát. Vannak régi képeim, de újak is, ezekkel inspirálom magam – árulta el Vajgel Pál. – Arra törekszem, hogy ne csak ábrázoljak, hanem mondjak is valamit. - A drámai képeim is előremutatóak. Azt szeretném érzékeltetni, hogy lehet újrakezdeni – tette hozzá az alkotó.

Vajgel Pál igyekezett a képzőművészet minél több műfajában jártasságot szerezni és új technikákkal megismerkedni. A változásra és változtatásra való hajlandóság most is benne van.

- Újabban domborműszerűen festek, ezeken a képeken kiemelkedik az előtér. Most ez foglalkoztat, nem csak színben kalandozok. Ezen túl kisplasztikai kiállításban is gondolkodom – osztotta meg terveit.

A kiállítást Szűcs Károly művészettörténész nyitotta meg. A múló idő szerinte jelentheti a feledést, az elszakadást és a dolgok megmásíthatatlan voltát.

- Időutazás a kiállítás: Best of Vajgel. A festés izgalma olyan állapot, amelyről nem mondana le. Ez elválaszthatatlan az alkotótól. Ettől a felemelő és boldogságot hozó érzéstől van jól az ember – mondta.

A tárlat telt házat vonzott. A megnyitón megjelentek Vajgel Pál hozzátartozói, művészetének tisztelői, akik gratulációikkal biztosították elismerésükről. A rendezvényen közreműködött a 5 Non Bond.

A kiállítás előterében két arckép fogadja a látogatót. Bent csendéletek, tájképek, portrék várják a vendégeket március 8-ig, a tárlat nyitva tartásáig.

Kép-szöveg: Pál László

{phocagallery view=category|categoryid=1229|limitstart=0|limitcount=0}