Hagyta, hogy sodorja az ár
Kultúra

Hagyta, hogy sodorja az ár

Általában egyedül áll közönség elé, de különböző műsorokban színészként meg parodistaként is szerepelt már többedmagával. Karrierje 18 esztendővel ezelőtt indult. Mondhatjuk most már, hogy nagykorúvá vált humoristaként. Somogyi Andrással kiskunhalasi fellépése alkalmával, a Tiszti Klubban, a Gregussné Modok Marian által szervezett stand up est apropóján beszélgettünk.

- A mai generációra a Dumaszínház van hatással. Kit tartottál te anno jónak, példaképnek?

- Igazából nem volt példaképem, engem maga a műfaj vonzott, ragadott magával, tehát nem tudok kiemelni egy embert. Azóta meg a közönség megtartott, és értük is csinálom.

- A stand up annak idején – úgy tizenöt-húsz éve – újdonságnak számított Magyarországon. Hol találkoztál ezzel a műfajjal először?

- Én az előzménnyel találkoztam: Maksa-híradó, Gálvölgyi-show, Szeszélyes évszakok. A stand up comedy-vel nem is találkoztam. Tizenöt-hat évesen eldöntöttem, hogy humorral szeretnék foglalkozni, de nem kategorizáltam be magam. Összeírtam a műsoromat, és jelentkeztem a Dumaszínház Félőrültek fesztiválja című tehetségkutatójára. Szólóban voltam a színpadon, így lettem stand up-os. Ez egy tudatos dolog volt. Különböző humoros műsorokban, jelenetekben persze később szerepeltem színészként, parodistaként. A Rádiókabaréban is, többen is előadtunk nem egy darabot. A szólista lét a fő irány. Hagytam, hogy sodorjon az ár. A Dumaszínházban 2005 nyarán léptem fel először.

- Az ár olyannyira sodort téged, hogy most már telt házas előadásaid vannak.

- Hála Istennek. Nem panaszkodom, de teszek is érte. Ebben iszonyat nagy munka van. Most nem is a marketingre gondolok, hanem a videóimra, amiket feltöltök a Facebook-oldalamra, a YouTube-ra, satöbbi. Az előkészület, a megírás azért nem két-három perc, de elég gyors vagyok. Van, hogy lejön egy nagy hír, és már másnap elkészült róla az anyag.

- Hangok a fejemben az előadás címe. Hogyan jön az ihlet, a sugallat?

- Előfordul, hogy találkozom valakivel, most éppen veled, ugye, nem ismertük egymást, beszélgetünk. Ha vége az interjúnak, lehet, nem a saját karakteremben leszek, hanem egy-egy kis hanghordozást, valamit, óhatatlanul átveszek tőled. Gyerekkoromban gyökerezett ez a dolog, ez adottság. Van azért jó pár karakter. Nem számoltam össze, de az önálló estemen is húszat biztos megjelenítek.

A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap március 22-i számában olvashatják.

Még több cikk

Dallista Koós Jánossal

Dallista Koós Jánossal

Vasárnapi dallista

Vasárnapi dallista