Kultúra
Ősiségünk
Történelmünkhöz bővebben magyarul címmel jelentetett meg kötetet Szondi Miklós tanár, rováskutató. A könyv kárpát-medencei ősiségünk történetét vizsgálja és ez volt a témája múlt csütörtökön tartott előadásának is a Martonosi Pál Városi Könyvtárban.
- Tizenkét éve találkoztam ősi jelkészletünkkel. Ez indított el az úton, hogy keressem, őseinknek milyen történetük volt – tudtuk meg Szondi Miklóstól. – A mi őseinket mindig a józan paraszti ész tartotta meg. Ennek gyakorlásával próbálom összerakni én is a képet – tette hozzá. A pedagógus kitért az oktatás hiányosságaira. Kutatásai során ellentmondásokat fedezett fel.
- Azt tanították, hogy a magyarság 1100 éve érkezett a Kárpát-medencébe. A legrégebbi rovásírásos emlékünk viszont hétezer éves – mutatott rá. - Azt is tanították, hogy a mi népünk írástudatlan volt. Nem voltak azok, csak a latin jelkészletet nem ismerték. Halason 1802-ben a gyüttmentek is tudtak írni, rovásírással, az otthonról hozott tudással.
Szondi Miklós Történelmünkhöz bővebben magyarul című kötete 30 ezer példányban fogyott el a Kárpát-medencében. A pedagógus ebben adja közre kutatási eredményeit.
- Miközben kerestem őseink valóságos történetét, több területet átnéztem. A genetika, a néprajz, a nyelvészet nagy hangsúlyt kapott. Mentem, mentem és összeraktam a részletekből a képet. Gyönyörűségekkel, például termékenységszobrokkal találkoztam határon innen és túl múzeumokban.
Szondi Miklós felidézett egy régi mondást, miszerint a gyümölcsfa a gyümölcséről ismerszik meg. Azt tanácsolja, tegyünk ennek megfelelően a dolgunkat.
Kép, szöveg: Pál László
