Panna kalandjai Mexikóban (2. rész)
Olvasóink egy hete ismerhették meg Haász Anna történetét, aki kiskunhalasi diáklányként egy pályázat segítségével jutott el Mexikóba. Első cikkünket rengetegen megosztották a közösségi portálokon, és pozitív kommentekből sem volt hiány, így nem volt kérdéses, folytatjuk az élménybeszámolót. Panna ezúttal a hétköznapokról mesél.
- Egy országot jól jellemez a gasztronómiája. Kóstoltad a nemzeti ételeket, italokat, esetleg különlegességeket?
- Az ételek nagyon finomak. Az érkezésünkkor felkészítettek, hogy minden nagyon csípős lesz, és biztosan meg fogunk tőle betegedni. Eddig még nincs bajom, pedig sokszor ettem az utcán is, hiszen annál nincs is jobb. Bár a hétköznapokon az itteni menzán eszek, ami azért nem a legkülönlegesebb és legízletesebb ételeket biztosítja, de legalább elmondhatom magamról, hogy milyen egy mexikói menza. Tényleg minden csípős, amit az itteniek, a legkisebbek is bírnak. Nekem azért sokszor könnybe lábad tőle a szemem.
Mindent tortillával esznek, és az igaz rájuk, hogy addig nem ettek, amíg nem ettek babot. Néha az az érzésem, hogy csak mindenfélét összedobálnak, amiknek semmi közük egymáshoz. Eddig a kedvenc összeállításom a bolognai spagetti babbal. A bab mellett majdnem mindennap esznek kaktuszt is, ami nagyon finom. A hétvégén szeretném kipróbálni a sült szöcskét, remélem lesz rá lehetőségem.
A tequila mellett még két alkoholos italuk van, ami szintén agávéból készül. Ez a mezcal és a pulque. A mezcalnak szerintem ugyanolyan íze van, mint a tequilának, csak talán még erősebb. A pulquét az agavé levének erjesztésével kapják, számos legenda övezi, ma sem biztosak az eredetében. A spanyolok hódítása előtt csak ezt készítették az agavéból és egyfajta szakrális italként fogyasztották, főleg vallási szertartások és győzelmi ünnepek alkalmával.
- Mexikó is tovább jutott a legjobb 16 csapat közé a világbajnokságon. Nézitek a meccseket? Hogyan drukkolnak a helyiek?
- Azt mondanám, hogy megőrülnek a VB-ért! Itt a munkahelyemen teljesen leáll minden, amikor Mexikó játszik. Mindenki összegyűlik az aulában, és együtt nézzük a meccset zászlókkal, kereplőkkel, rágcsákkal és arcfestéssel. Szerintem az egész utca hallotta, ahogy a 90 lány ordítva szurkolt. Egyébként azt mondták, hogy ilyenkor elég veszélyes a központban lenni a sok fanatikus miatt, pláne ha Mexikó veszít.
- A facebookon láttam, hogy állatkertben voltál. Miket néztél meg, mi volt ez a program?
- Igen, hétvégén szabad vagyok, ilyenkor van időm felfedezni a várost. Ezek a képek a Chapultepec Parkban készültek. Ami egy hatalmas park, tóval, ingyenes állatkerttel, ahol rengeteg mexikói és mindenféle más állat is van, múzeumokkal és egy kastéllyal. Sajnos csak az állatkertre volt most időm.
- Nagy a város? Feltalálod már magad? Mivel közlekedsz, mekkora távolságok vannak a városon belül?
- 20 milliós város, úgyhogy igen, hatalmas, de szuper a tömegközlekedés, amin eleinte meg is lepődtem. Arra számítottam, hogy majd mindenféle extrém közlekedési eszközt kell használni, de nem. Így ez a része nem jelent gondot, mert nagyon jó a metró-, illetve a buszhálózat is, úgyhogy könnyedén el lehet jutni mindenhova. Mondjuk így, hogy itt lakom a munkahelyemen, ez nagyon kényelmes, mert a munkanapokon nem kell órákat zötyögnöm, hogy eljussak ide. Egyébként pedig közel vagyunk a központhoz, úgyhogy negyed óra alatt be is lehet érni, forgalomtól függően ez lehet fél óra is. De voltam már a város másik szegletében, ahova autóval másfél óra alatt jutottunk el, pedig előtte már egy jó fél órát metróztunk is a központból, és nem volt annyira nagy a forgalom.
- Mi hiányzik a magyar dolgok közül leginkább odakint?
- Természetesen az én magyar családom és a barátaim, meg egy mosógép...de az nagyon.
Panna azt ígérte, hamarosan újabb érdekességekkel jelentkezik a távoli Mexikóból. Mi már várjuk, reméljük, Önök is!
Lejegyezte: Szőri Attila
