Péter-Szabóné Mónika: Galagonya
Kultúra

Péter-Szabóné Mónika: Galagonya

Péter-Szabóné Mónika nevű olvasónk egy versét közöljük az alábbiakban, s szerettei, hozzátartozói, barátai ezen cikkünkkel kívánnak Neki nagyon boldog születésnapot.

 

Galagonya

Hátad mögött a bucka, mint arany sivatag,

Oly régen állsz itt már egyedül, hallgatag.

Töredezett ágaddal intesz a fakó ég felé,

s egy termésed csipkedő gerlétől vársz ölelést.

Bár állnál más tájon – de visszatart gyökered.

Tép a szél, szomjazol, férgek rágják a törzsedet.

Megfeszülsz, kapaszkodsz a futó homokba,

s vérző gyökeredtől a szíved is romokban.

Tavaszi hófehér ruhádat régen levetetted,

Zúgó tüskéid már mind lecsendesedtek...

Izzó gyöngy koronád is elragadták tőled,

homok végtelenje így hallott felőled…

Bár egy helyben állsz,   társtalanul, árván,

hiszed,

ragyoghat még feletted szivárvány …

 
2014.03.20.