Próbálkozás a szavakkal
Péter-Szabó Mihályné nevű olvasónk küldött be szerkesztőségünkhöz egyet saját költeményei közül, amit mi most örömmel közzé is teszünk.
Próbálkozás a szavakkal
Teremtésedből induló minden út
Tebenned összefut,
szellemed által indított minden cél
Tebenned összeér.
A végtelen világ általad változik,
A szivárványban csodád megmutatkozik.
Te a nagy mindenséget
mindig újból és újból megigazgatod,
s közben legyőzöd minden kétségem, viharom.
Teremtő Atyám, formálj kedvedre engem is!
Hadd legyek egy parányi fénylő csillagod,
melynek fényét még észre sem venni,
de melynek fénye általad, Tefeléd ragyog.
Arra megyek, amerre akarod,
hiszen én a Te parányi csillagod vagyok.
A Te akaratodból mindig jő az est,
és mikor mindent feketére fest a sötét éjszaka,
láthatóvá válik, hogy én vagyok a Te csodádnak
egy picinyke világító csillaga.
Oly jó vagy Atyám, hogy nem hagysz egyedül,
velem vagy a szívemben legbelül!
S teremtesz mellém még számtalan csillagot.
Fényedből együtt teremtünk ragyogást,
hozzád szóló hálaadó vallomást!
Uram, Neked köszönünk most, mint csillagok,
kik az éjszakában várjuk,
hogy kegyelmesen ránk ragyogj!
