Szenvedély és óvatosság

 

-  Önértékelési vonalon óriási hiányosságok vagy elmaradások vannak Magyarországon - általában a neveltetésünkből, az iskolázásból fakadóan. A másik ilyen terület pedig a párkapcsolat – mutat rá a pszichológus. - Az elmúlt egy-két évben inkább ebben a témában adtam elő. Azt gondolom, ennek is az az alapja, hogy az önelfogadás, az önszeretet meglegyen, ezért ez talán még fontosabb. Nálunk az általános attitűd az az, hogy arra fókuszálnak, mi az, amivel kevesebbet veszítenek, mi az, amivel jobban megússzák, hogy esetleg olyan helyzetbe kerüljenek, hogy kudarcot szenvedjenek el. Óvatosak az emberek, és ha nagyon röviden akarom megfogalmazni, akkor azt mondhatom: inkább nem élik az életüket, csak nehogy kellemetlenségekkel találkozzanak. Nem arra épül az iskolarendszer sem, hogy az egyéni különlegességeket felerősítse. Már a gyökereinktől kezdve azt tanuljuk, hogy ne lógjunk ki a sorból és ez aztán az egész életünk folyamán inkább gátol minket. Az a célom, hogy ebben a témában egy pici oldódást érjek el azoknál az embereknél, akik eljönnek, hogy találkozzunk – teszi hozzá.

 
Almási Kitti szerint a szorongó ember általában arra készül fel, hogy támadják. A szorongás együtt jár a kisebbrendűségi érzéssel. Az embernek tisztelnie és szeretnie kell önmagát, hogy mások is ezt tegyék vele.

-    Klasszikus terápiát folytatok, aminek az elfogadás az alapja. Aki a szüleitől nem kapja meg a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet, az nehezen tudja elhinni, hogy szeretik. Ilyen értelemben nem tud viselkedni, és úgy éri, hogy támadják. Ha valaki mindig támadásra készül fel, számon kérő lesz, támadástól félve tesz fel kérdéseket. Mindig szorongás, feszültség lesz körülötte. Kirekesztettnek, magányosnak, elhagyatottnak érzi magát. Ha a gyerek verekszik, az feszültségből fakad. Ki az, aki meg tud ölelni valakit, amikor a másik támad?! Ilyen helyzet kevés van. Körbeér a történet – mutat rá a pszichológus, aki ilyen esetekben is a pozitív változást elősegítő megoldásokat javasolja.

Érzelmi, párkapcsolati téren is a magasabb szintre lépés lenne az ideális. Sokat kell ezért tenniük a nőknek és a férfiaknak egyaránt.

 

-    Az önelfogadás azt jelenti: elfogadom, hogy valahogy működgetek. Sajnos, a férfiak többségét csak arra tanítják meg, hogy a munkája által legyen valaki. Egy nő például az anyaság által új identitást nyerhet, amíg fel nem nő a gyerek. „A gyereknek szüksége legyen rám, mert akkor én valaki vagyok” – ez viszont nem jó hozzáállás. A férfinél meg az a rossz hozzáállás, ha csak a munkára alapoz, és abból próbálja meghatározni önmagát. A különböző szerepeket nem szabad kallódni hagyni – hívja fel a figyelmet a pszichológus. – Késztetésünk van a stabilitásra, ugyanakkor az izgalomra, a szenvedélyre is – fűzi hozzá Almási Kitti.
Kép-szöveg: Pál László