Több ezer dedikált képe van
Csete Imre már régóta gyűjt hírességek által aláírt fotókat. Kezdetben levélben vette fel velük a kapcsolatot, az utóbbi időben az interneten váltanak egymással üzeneteket. Minden jó, ha a vége jó, és érkezik az újabb autogramkártya. Több évtizedes időutazásra indulunk Csete Imrével.
- Mikor kezdted el gyűjteni az autogramkártyákat?
- A katonai időm letöltése után, a ’80-as évek végén. Ha jól emlékszem, az elsőt egy német vívónőtől kaptam postai úton.
- Nem éppen olcsó hobbit választottál.
- Ez igaz. Egy levél feladása Amerikába 600 forint körül van. Egy időre abba is hagytam a gyűjtést a megnövekedett postaköltségek miatt.
- Honnan szereztél címeket?
- A régi időkben ifjúsági magazinokból, nyugati lapokból, például a Bravóból, később az internetről. Írok a megadott címre, általában kérnek válaszborítékot is, és jobb esetben, utána érkezik hozzám a kért kép.
- Mekkora a gyűjteményed?
- Körülbelül hatezer dedikált fotóm van. A világ különböző pontjairól érkeztek, szinte minden kontinensről kaptam már.
- Hogyan rendszerezed őket?
- Amikor még kevés volt, akkor a szekrényben egymásra tettem a borítékokat, azután albumokba rendeztem a képeket. Az elmúlt két hétben is ezzel foglalatoskodtam.
- Melyik műfaj áll igazán közel hozzád?
- Színészportrém van a legtöbb, régen arra álltam rá. Mostanában meg már inkább zenészeknek írok. A jazz képviselői állnak igazán közel hozzám. A zenészek általában aktívabbak a neten, velük könnyebb felvenni a kapcsolatot.
- Változtak az elmúlt években, évtizedekben az autogramkérési és feladási szokások?
- Részemről igen. Sokan még postán kérnek, én az utóbbi időben inkább elektronikusan intézem. Az utóbbi időben több művész írta, hogy nincs fotója, többnyire digitális képei vannak.
- Akkor az a járható út, hogy választasz képet, letöltöd, előhívatod, elküldöd számára és aláíratod?
- Igen. Persze így sem egészen biztos, hogy érkezik válasz. Szoktak írni azért. Az előzetesen folytatott, e-mailes levélváltás közvetlenebb kapcsolatra ad lehetőséget. Több üzenet közvetíthető, mint hagyományosan, postai úton.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap május 5-i számában olvashatják.
Kép-szöveg: Pál László