
Vidéki lány férjet fog (Galéria)
Elindult az őszi színházi évad Kiskunhalason. Szilágyi László darabja nyomán, Szabó Kristóf átiratában kidolgozott alakok keltek életre. A Zsákbamacska című vígjáték két helyszínen játszódott, a budapesti műjégpályán és a mátraszéplaki sportszállóban. A produkciót a Körúti Színház mutatta be. A kétfelvonásos előadásnak a Városi Filmszínház adott otthont október 19-én a Halasi Média és Kultúra Kft. szervezésében.
„Jegyezd meg, egy szerelem nálam legfeljebb három napig tarthat! Szombat: ismerkedés, vasárnap: az úgynevezett szerelem, hétfőn: alászolgája! Kedden már akár ne is köszönjön!”-így gondolkodik Gáthy Ervin minden nőről, akit az élet az útjába sodor. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kedves, de rafinált vidéki kislánnyal, akibe fülig beleszeret. Sári férjhez szeretne menni Gáthyhoz…” – olvasható a színházi ajánlóban. A darab kapcsán több szereplő is nyilatkozott a Halasmédiának karakteréről.

Placskó Emese: - Kovács Sári karakán karakter. Első ránézésre egy kis naiv vidéki lányka, aki teljesen megszédül attól, hogy felkerült Budapestre. Kicsit talán elveszettnek is tűnhet, de egyik pillanatról a másikra megtalálja a saját hangját meg határozottságát, ami nem másra irányul, minthogy meg akar szerezni egy fickót. A szerelem mindennek a vezérlőelve, mozgatórugója. Egyszer csak egy vagány csaj lesz belőle, szerintem nagyon érdekes és izgalmas a kettőssége.

Vándor Éva: - Reinerné szerepét az édes Esztergályos Cecíliától vettem át. Nagyon kívánom, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb. Reinerné egy csoda, aki minden áron férjhez akarja adni a lányát és nem is akárkihez, hanem egy arisztokratához. Megjelenik a feltörekvés, hogy mi is mindenképpen másnak látszódjunk, mint akik vagyunk. Megpróbálja megszerezni a lányának a herceget, és nem azt kapja – itt is van egy zsákbamacska -, akit kiszemelt, akiért rajongott. Kiderül, hogy másképp Herceg. Úgy gondolom, ez egy bűbájos darab. Leleményes, sok figura van benne és főleg szerelem, ahogy ez lenni szokott. A szerelem azért győz, hála Istennek, legalább a színpadon (nevet).

Galambos Zoltán: - A színház igazgatója és rendezője vagyok. A Portás szerepe úgy jött, hogy szeretek felmenni a színpadra, természetesen tudom magamról, hogy én nem vagyok igazi színész. Kicsi szerepeket szoktam ezért bevállalni, amiket nagyon nehézkes lenne átosztani olyan formában, ami az ötvenes korosztályomnak megfelelő. Bebizonyosodott az évek folyamán, hogy jól tudok poentírozni. Ha mondok valamit, és azt szeretném, akkor a közönség nevet. Vesszőparipám, hogy egy vígjátékban száz-százötven nevetésre szükség van. Én ehhez hozzá tudok tenni tízet. Nagyon picike, kiegészítő szerep, élvezem csinálni, de fontos, dramaturgiai tartalma nincs.

Nagy Dániel: - Fraczák tulajdonképpen egy igazgatóhelyettes a városligeti műjégpályánál. Tipikusan olyan ember, aki pici hatalmat kapott a kezébe, de nagyon szívesen gyakorolja. Fraczák az első felvonásban jelenik meg néhányszor. Humoros, vicces figura, aki mindig próbálja érvényesíteni a hatalmát, és mindig helyére teszi őt az igazgató, akit a főszereplő, Pecsenyiczki Balázs játszik.

Pecsenyiczki Balázs: - Nagyon jók a nézők, szeretünk itt játszani. Rendkívül pozitív tapasztalatokat szereztem. Nagyon szerették, együtt lüktettek a darabbal. Ezúttal is vidám előadással jöttünk, ami kicsit kizökkenti a közönséget a mindennapokból. Gáthy Ervint alakítom. Nagyon szeretem azt a részt, amikor elázva visszajövök a teniszezésből. Akkor lehetek egy picit sok, lehetek több, de közben kommunikálok a nézőkkel. Ahogy reagálnak, úgy mondok dolgokat. Ez játék, összekacsintás a nézőkkel, amit kifejezetten szeretek. Azt az epizódot is nagyon szeretem, amikor Sári bevallja, hogy nem Samu.
A színészekkel készített bővebb interjúkat novemberben olvashatják a Halasi Tükör hetilapban.
Pál László
Fotók: Anda Péter