Húsz év múlva...
Van, amikor a napok, hetek, hónapok pillanatoknak tűnnek. Amikor néhány esztendő úgy elrepül, hogy az ember úgy érzi, ami előtte volt, az olyan, mintha tegnap történt volna. Vannak olyan dolgok, események, amelyekről azt szeretnénk, hogy visszarepülve az időben, megváltoztassuk. Sajnos, nem lehet. Ilyen 2004. január másodikának hajnala is, amikor Gulyás József, Pók eltávozott közülünk. Húsz év telt el, de két évtized múltán is emlékezünk rá.
Azt hiszem, Józsi, tudom, örülnék annak, hogy Kecskemétre is lehet már NB I-es focimeccsre járni. Téged ismerve minden bizonnyal ott ülnél a lelátón, lehet, hogy a Tóth Ferivel, vagy éppen a Kis Petivel, vagy a haverokkal. Biztosan tetszene, hogy ismét van kispályás focibajnokság, biztosan örültél volna a kis Ladó, Tóth Gabi, vagy most Kern Marci sikereinek. Abban is biztos vagyok, hogy minden követ, sőt, hegyet megmozgatnál azért, hogy ismét megteljenek a Medosz lelátói, úgy, mint akkor, a Gyula elleni meccsen.
Tudod, Józsi, AZÓTA, minden január másodikán összejön egy kis csapat, hogy rád emlékezzen. Ahogy annak idején a Napsugár Klubban elkezdtétek Schneider Palival. Szerintem vele odafent is tartjátok a kapcsolatot és az égi tippmixen tesztek a Vasas győzelmére. Sőt, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Pali meccset is vezet Póstival és a Bánfi Zolival.
Mi jól vagyunk, sokat gondolunk rád. Kellenének a tanácsaid, az ötleteid. A személyiséged, ami még most, húsz évvel később is összetart egy társaságot. Szóval Józsi, hiányzol, húsz év múlva is...Milyen jó lett volna egy erős pókháló, amely megvédett volna 2004. január 2-án...
