Lokálpatrióta főépítész
A hét arca

Lokálpatrióta főépítész

Úgy tartják, hogy az esetek jó részében már gyerekként kiderül, kiből mi lesz nagykorában. Tóth Pétert már kisiskolásként is érdekelte az építészet, igaz, akkor még csak azt figyelte, hogyan húzzák fel a falakat a szomszéd telken. Később makettet készített saját házukról, ami egy szakmabeli tetszését is elnyerte. Biztatta, bátran menjen műszaki egyetemre. Megfogadta a tanácsot, egy évtizede pedig ő Kiskunhalas főépítésze.

 
 
- Hogyan kezdődött? Játszottál építőkockákkal?
- LEGO-szerűvel, csak szerényebb anyagválasztékkal. Azt szerettem, meg barkácsoltam apámmal a műhelyben. Ez is műszaki irányba terelt.
- Mikor derült ki, hogy az építészettel szeretnél foglalkozni?  
- Általános iskola alsó tagozatára jártam, amikor építkeztek a szomszédunkban, az Attila utcában. Figyeltem, mit, hogyan csinálnak. Onnan eredhet az építészet iránti vonzalmam. Egyszer a betonkeverőt is beindítottam, de megsérültem, ma is megvan a nyoma a karomon. Utána sokáig könyvkötő akartam lenni. Ez az elképzelésem több évig tartotta magát. Szabadidőmben egyszer elkészítettem a családi házunk modelljét papírból. Meglátta egy építész és javasolta, hogy érdemes lenne ezzel komolyabban is foglalkozni, egyetemre is mehetnék. A gimnáziumi eredményeim jók voltak, így megpróbáltam.
- A város főépítésze vagy. Voltak olyan megjegyzések anno, hogy túl fiatal vagy ehhez?
- Nem hallottam, ilyen észrevételek nem jutottak el hozzám. Én magam azonban éreztem ilyesmit.
- Amikor megkaptad az állást, 30 alatt voltál, ugye?
- Igen, 24 évesen diplomáztam, az 5 éves gyakorlatom is éppen megvolt, de 30 előtt voltam még.
 
Megmenthető értékek
 
- Hogyan kerültél a hivatalhoz?
- Az egyetem után egy magántervező irodában dolgoztam. Kisebb tervezési munkák révén kapcsolatba kerültem a hivatallal és Gyovai Istvánnal, aki akkor a városfejlesztési osztály vezetése mellett volt főépítész. Amikor a két poszt szétválasztása szóba került, megkerestek, hogy lenne-e kedvem pályázni a főépítési státuszra. Volt. Amikor elkezdtem, a helyi jelentőségű építészeti értékek védelmét tűztem ki célul. Ez naiv elképzelésnek bizonyult.
- Miért?
- Forráshiány miatt. Eszköz nélkül nehéz… Tanácsokkal viszont, úgy érzem, sikerült azért eredményeket elérni. Sikerült például megakadályozni értékes régi épület lebontását. A Bauhaus-stílust kedvelem a legjobban. Ez a ház az egyik azok közül.
- Kiskunhalasnak nagyon régi épületei nincsenek. Hogyan jellemezhető az építészeti stílusa?
- Az igazán régi, 1700-as évek végéről való épületek több felújításon vannak már túl. Kiskunhalast inkább az eklektikus polgárházak jellemzik az 1800-as évek második feléből. Ezek még megmenthető értékek. Egy részüket szépen felújították. A többit az ingatlantulajdonos kezdeményezésére lehetne megóvni. Az önkormányzati költségvetésben nincs rá külön keret.
- Mi az, ami téged igazán vonz Kiskunhalasban?
- Itt születtem. Lokálpatrióta vagyok. Azért szeretem a halasi épületeket, mert köztük nőttem fel. Mindegyikben találok valami érdekességet. Van olyan, amelyik azért kedves, mert én terveztem.
- Hol sétálgatsz a legszívesebben?
- A tanyámon, az erdőben. A városban sok embert ismerek 40 éves koromra. Ha gyalog vagyok, és találkozom valakivel, olykor zavarban vagyok, mert nem mindig tudom, kit, honnan, de ezzel szerintem mások is így lehetnek.
- Megújult a központ. Elégedett vagy vele?
- Inkább pártolom, minthogy rossz érzésekkel töltene el. Persze, máshogy nézem én, mert 2007. óta foglalkozom vele. Belém ivódott, hogy bonyolultabbak a dolgok, mint kívülről látszik. Az eredmények mögött sok a küzdelem. Ez olykor nem csapódik le teljes mélységben. Nem örülök, ha bántják a létrejött eredményt, mert tudom, hogy sokaknak sok kemény és jó szándékú munkája van benne.
 
Célirányos fejlesztések
 
- Milyen fejlesztési tervek foglalkoztatnak?
- Jó lenne, ha a fürdő környékén komolyabb beruházás megvalósulna. Elképzelhető. Ilyen közel még sosem voltunk hozzá. Az irány most jó. Ha hangsúlyosabb szerepet kapna a város a gyorsforgalmi vasút kapcsán, akkor hozna magával fejlesztési potenciált.

- Milyennek képzeled a várost 20 év múlva?
- Nagyjából ilyennek, mint most. Itt élek 40 éve, folyamatosan változott. Ugrásszerűt azonban nem vélek felfedezni. Egyik napról a másikra ez nem érezhető. Szeretném, ha lenne olyan iparterület, ahová százával járnak dolgozni az emberek. A munkahelyteremtés elősegítése nagyon fontos. Ettől válik élhetőbbé egy város. Ha ezer új munkahely létesülne főépítészi pályafutásom alatt, azzal nagyon meg lennék elégedve. Ennek érdekében próbáljuk a helyi vállalkozókat segíteni, amennyire lehet. Kérdéseikre adott válaszaimmal igyekszem megtalálni a legjobb megoldást. Segítem őket a jogszabályok értelmezésében, hogy fejlesztési elképzeléseiket minél eredményesebben megvalósíthassák.
Kép-szöveg: Pál László

Még több cikk

A kihívások viszik előre

A kihívások viszik előre