A hét arca
Mertünk és hittünk magunkban!
A Köves-család azért is különleges, mert a lányok egytől egyig diplomát szereztek. Ágit már korábban megismerhettük, most húga, Márta engedett nekünk egy kis bepillantást az életébe. Művelődésszervezőként végzett a főiskolán, ám ezen a területen nem tudott elhelyezkedni. Álmodott egy nagyot és vállalkozó lett, sőt hátrányos helyzetű diákokat foglalkoztat.
- Úgy tudom, hogy a Köves-családban nem te vagy az egyetlen diplomás. Szerinted ez minek köszönhető?
- Igen, szerencsére több diplomás van a családban, mivelhogy ugyanazzal a háttérrel rendelkeznek, mint én, így számomra sem volt kérdéses a továbbtanulás.Mindig is felnéztem és hallgattam a szüleimre. Utólag is nagyon hálás vagyok a szüleim előrelátásáért. Nagyon büszke vagyok a testvéreimre, akikre mindig számíthatok.
- Ha pontosak az információim, akkor ti az elsők között vagytok, akik cigány származásúként diplomát szereztek.
- Ez így van. Külön büszkeséggel tölt el, hogy Kiskunhalason az első között vagyunk, akik diplomát szereztünk. Ágnes nővérem a Bajai Eötvös József Főiskolán szerzett tanítói szakon diplomát, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem pedagógiatanár- romológiatanár mesterképzés szakra jár. Eleonóra nővérem szintén a bajai Eötvös József Főiskolán szerzett diplomát, művelődésszervező szakon. Zsuzsa húgom szeptembertől a Pécsi Tudományegyetemen folytatja tanulmányait Jómagam is a bajai Eötvös József Főiskolán szereztem diplomát, művelődésszervező szakon.Ildikó több végzettséggel rendelkezik, a varró szakma mellett élelmiszereladói képesítést, majd dajka képesítést szerzett. Jelenleg a felsővárosi óvodában dolgozik, nagyon szeretik és elismerik a munkáját.
- Milyen gyermekkorod volt?
- Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz olyan fantasztikus szüleim vannak, hogy a négy húgommal együtt soha nem kellett szenvedtünk hiányt semmiben. Nem éltünk „nagy lábon” demindenünk megvolt, amire szükségünk volt, elsősorban az a mérhetetlen szeretet, az érzelmi stabilitás, ami körülvett. Ez egyébként most is megvan a családunkban. A szüleink rengeteget dolgoztak, csak azért, hogy mi ne szenvedjünk hiányt semmiben. Minket abban a szemléletben neveltek, hogy merjünk hinni magunkban és az álmainkban megfelelő kitartással, akaraterővel, tudatossággal.Amivé, amikké váltunk azt nagy részben szüleink mérhetetlen bölcsességének és önzetlenségének köszönhetjük.
- Egyértelmű volt, hogy követed a nővéred példáját?
- Igen, nagyon felnézek a nővéreimre és a húgomra, hisz az ő szorgalmuk, kitartásuk, önzetlenségük motivált engem is.
- Volt példaképed?- Természetesen igen, az én egyik nagy példaképem Ágnes nővérem.
- Ő egy korábbi portrénkban szerepelt is.
- Így van. Kiskunhalas és környékén ő az első cigányszármazású pedagógus, több elismerő kitüntetést kapott, a kiemelkedő munkáságáért, de amire a legbüszkébbek vagyunk, az a miniszteri kitüntetés, amit az Országházban vehetett át. Ágnes nagyszerű testvér, akire mindig bármiben számíthatok, de egyben a legnagyobb kritikusom is. Ő a mentorom, az életvezetési tanácsadóm is egyben.
- Milyen iskolába jártál?
- Az általánost a Szűts József Általános Iskolában végeztem. Nagyon jó osztályközösség volt a miénk. Fantasztikus, szakmailag felkészült és elismert pedagógusok vettek körül, úgyhogy nem volt nehéz jó tanulónak lennem, mindenben támogattak és segítettek. Nyolcadik után a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolába szereztem eladói képesítést. Ezt követően az akkor még Garbai Sándor Szakképzőben szereztem érettségit, majd az Eötvös József Főiskolán szereztem meg a diplomát, emellett nemzetközileg elismert felsőfokú angol nyelvvizsgával is rendelkezem.
- Mikor dőlt az el, hogy te többet akarsz és a továbbtanulást választod?
- Az nem volt kérdés, hogy tovább tanulok-e, hisz a szüleim már akkor nagyon fontosnak tartották, hogy tanult emberekké váljunk. Mivel a nővéreim is mind tanult emberek, ezért számomra is egyértelmű volt a továbbtanulás.
- Hogyan emlékszel a középiskolás évekre?
- Szép emlékeim vannak a középiskolás éveimről, szerettem iskolába járni, osztálybanegyedüli cigányként soha nem éreztem magam a származásom miatthátrányos helyzetűnek vagy kirekesztettnek, jó osztályközösségünk volt.
- Rögtön főiskolára mentél?
- Igen, az érettségi után a Bajai Eötvös József Főiskolán nyertem felvételt.
- Milyen élményeid vannak a főiskoláról?
-A főiskolás éveimre is jó érzés visszatekintenem, nagyszerű tanáraim voltak, főként az akkori tanszék igazgatójára, Raicsné Dr. Horváth Anikóra gondolok szívesen, aki sajnos már nincs közöttünk. Ő fantasztikus pedagógus volt és egyben a család barátja is, akire bármikor lehetett számítani.
- Rögtön el tudtál helyezkedni?
- Sajnos nem, bevallom, hogy nagy kudarcként éltem meg. Akkoriban nem sokan rendelkeztek művelődésszervezői diplomávalitt Kiskunhalason, de ennek ellenére sem tudtam elhelyezkedi a szakmámban, ezért más lehetőségek után kellett néznem, így lettem egyéni vállalkozó.
- Most mivel foglalkozol?
- Jelenleg is egyéni vállalkozóként élelmiszerboltot vezetek, több hátrányos helyzetű tanulót foglalkoztatok.Amire különösen büszke vagyok, hogy a tanulók zöme elvégezte az iskolát, sikeres vizsgát tett és szakmához jutott, nagy százalékuk szakmai tanulmányi versenyt is nyert. E mellett a Kecskeméti Kereskedelmi Iparkamara szakmai vizsgabizottságtagja vagyok.
- Milyennek ítéled a halasi cigányság helyzetét?
- Úgy gondolom, az elmúlt években sokat fejlődött a cigányság, köszönhetően a különböző felzárkóztatást segítő programoknak. Szűcs Csaba alpolgármester úrrengeteg energiát, munkát fektet a leszakadó rétegek felzárkóztatásába. Természetesen nagyon sok még a tennivaló, ami teljes embert igényel. Példaértékű mindannyiunk számára az és megmondom őszintén, motiválóan hat, hogy teret engedtek Szűcs Csabának, városunk eredményes és hatékony fejlesztésében. Ez egy olyan gesztus, amit már rég szerettünk volna a várostól kapni, hisz a szép szavak, ígérgetések helyett a tettek, cselekedettek számítanak. Az alpolgármesterünkre méltán lehetünk büszkék, már most nagyon sok változás és fejlődés érzékelhető a városunkban.
- Mi az, amiben gyorsan változtatni kellene?
- Az oktatást és a továbbtanulást nagyon fontosnak tartom, a továbbfejlődéshez és a társadalomba való beilleszkedéshez, ahhoz hogy hasznos tagjaivá váljanak a közösségnek.
- Mit csinálsz, amikor szabadidőd van?
- Sajnos a munkám mellett egyre kevesebb a szabadidőm, de arra mindig szakítok időd, hogy a családdal minőségi időt tudjuk együtt eltölteni.Nagyon szeretek olvasni, imádom a természetet, szívesen kirándulok. Ha tehetem, otthon sütök-főzök, de ami igazán fel tud tölteni, az az imádott, hároméves unokaöcsémmel eltöltött idő.
Jáger Levente
Fotók: Bereczki Zsolt
