Különleges élmény otthon lenni
Nyert bajnokságot és nemzetközi kupát a Ferencvárossal, junior világbajnoki ezüstérmes, 2006-ban a magyar válogatottban is bemutatkozhatott. Pastrovics Melinda pályafutása Kiskunhalason kezdődött és még mostanság is szívesen jár haza. Negyedik szezonját kezdte a Siófokkal, ahol most új szakvezetés állt fel. Melinda bízik a jó szereplésben és azt mondta, élvezni szeretné a játékot a pályán.
- Tavaly arról beszélgettünk, hogy elsődleges cél a négy közé jutás a Siófok számára. Ez nem sikerült. Mi volt az oka?
- Igen, így van. A klub és a meglévő játékosok számára mérhetetlenül nagy csalódás ez a szereplés, még akkor is, ha keresztbejátszás előtt 31 ponttal voltunk a harmadik helyen a Dunaújvárossal. Hogy mi az oka? A saját véleményemet tudom elmondani. Szerintem túl sok nációt kellett volna az edzőnek összegyúrnia. ami nem is sikerült. Legfőképpen a külföldiek nem integralódtak teljes mértékben a csapatba és ez sokszor érződött a pályán is. Főleg a kiélezett helyzetekben, mert előtte nem nagyon volt kontakt a csapat játékosai között. Az angol volt a közös nyelv, mégsem alakult ki a kohézió.
- Mennyit tudtál védeni és mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?
- Nem annyit, mint amire számítottam. Az első félévben Dalmose edző nagyon jól rotálta a kapusokat, a második félévben erről elfeledkezett, és többnyire az én káromra döntött. Ennek ellenére kiváló viszonyt ápoltam a kapustársammal, Salamakha-val. Mindezekkel együtt azt mondhatom, az első félévem egész jól sikerült,de mivel most egy fiatal kapussal, a juniorválogatott Gercsó Nórával leszek jövőre párban, több felelősség hárul rám. Sokkal jobb évet kell hogy produkáljak az eredményesség érdekében. Nóra nagy ígérete a klubnak.
- Volt-e az elmúlt bajnokságon olyan meccs, amelyre szívesen emlékszel?
- Már nem Christian Dalmose az edzőtök. Váratlan volt az ő távozása?
- Igazából a második félévben mar érezhető volt, hogy rezeg a léc nála. Amikor jött a rossz szereplés, Azt tudni kell, hogy a játékosok felét közös menedzserükkel hozták ide, szóval tudnia kellett volna mekkora felelősséget vállal. Mindezek mellett lehetett tanulni tőle is, például a skandináv kultúrából hozott újat, jó dolgokat is a Siófokba.
- Új tréneretek van Horváth Roland és Kiss Szilárd személyében. Mennyire hozhatnak ők más stílust és lendületet a csapatnak?
- Nem hiszem, hogy valamiféle meglepetés lenne a stílusukban. Roland egy fiatal, tehetséges és ambiciózus szakember, de nyilván még tapasztalatlan edző. Őt tökéletesen kiegészíti Kiss Szilárd, aki egyébként rendkívül pörgős és naprakész 70 fölött is. Remekül fogja segíteni Rolandot, és a csapatot, úgy gondolom, nekünk, játékosoknak is nagy feladatunk lesz abban, hogy megkönnyítsük a dolgát.
- Negyedik szezont kezdted Siófokon. Ha összegezned kellene, akkor hogyan írnád le ezt az időszakot?
- Vegyes érzelmeim vannak, voltak rosszabb, jobb időszakok. Eddig nem igazan sikerült kiugró teljesítményt elérnie a klubnak. Nyilván az sem túl jó, hogy évente cserélődött a csapat. Talán majd most…
- Meddig tartott és mivel telt a vakáció?
- Én itt élek egész évben a Balaton mellett, és nagyon élvezek minden évszakot. Szóval nem is vágyom máshová. Július 25-én kezdtük a felkészülést, mert olimpia évében vagyunk és a bajnokság is később indul. Most kicsit hosszabb pihenőt kaptunk.
- Megint új kapitánya van a válogatottnak, Kim Rasmussen személyében. Nyilván ő új csapatot akar építeni. Lehet esélyed bekerülni a keretbe?
- Én azt gondolom a realitásokat nézve, nem. Ő jövőt épít, fiatalokkal, ami így is van jól. Én már tényleg csak élvezni szeretném a játékot és végre pozitív eredményt elérni a Siófokkal. Ez most számomra fontosabb mindennél.
- Úgy tudom, hogy edzőként is foglalkozol a fiatal siófoki kapusokkal.
- Így van. Még egy év van a profi szerződésemből, de ennyit is terveztem. Négy éve foglalkozom utánpótláskorú kapusokkal. Szóval mindenképp ezen a pályán szeretnék nyitni, voltak már első körös beszélgetések a klubvezetőmmel. Kíváncsi voltam, hogy milyen munkakörben tudnánk elképzelni a közös jövőt. Ezzel azonban konkrétabban csak a pályafutásom végén szeretnék foglalkozni.
- Milyen a kapcsolatod Kiskunhalassal, milyen sűrűn fordulsz meg szülővárosodban?
- Egy, két napra szoktunk hazalátogatni, de persze mindig különleges élmény otthon lenni. Kiskunhalason tényleg olyan barátok maradtak, akikkel ha már nem is szoros a viszony, de ha találkozunk, szívből örülünk egymásnak.
Jáger Levente
Fotó: siofokkc.hu, Németh András
