Miért szeretem? – Bodor Zsófia
Ezen a héten Bodor Zsófia, Bodor Miklós festő- és grafikusművész felesége mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
- Bodor Miklóssal, a férjemmel végigjártuk Petőfi Sándor útját, amikor készült egy költőt bemutató sorozat. Amerre járt, ahol alkotott, azok a helyek megihlették Miklóst. Így készültek a tájakat, településeket megörökítő grafikái. Petőfi Sándor versei közel álltak mindkettőnkhöz. Engem hangulatában és mondanivalójában a Szeptember végén fogott meg leginkább. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”, írja, és én nagyon szeretem a virágokat.
Pál László rovata
