A csipke az élete
Az jelenti számára az igazi kihívását, ha több ezer órát dolgozik egy csipkével. Ha saját maga tervezi, rajzolja, kontúrozza és varrja ki. Immáron negyedszázada jegyezte el magát az iparművészet remekével, és azt mondja, életét nehezen tudná elképzelni a halasi csipke nélkül. Több díjat is nyert, legutóbb a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Művészetéért-díját vehette át. Pajorné Berta Gyöngyi nagyon büszke a munkájára.
- Úgy érzem, hogy ezzel a kitüntetéssel az egész csipkevarrást, a halasi csipkét ismerték el. Büszke vagy rá?
- Persze, hogy büszke vagyok. Olyannal foglalkozhatom, ami érték, aminek az előállítása csak nagyon keveseknek adatik meg.
- Mióta csinálod?
- Érettségi után, 1987. szeptember elsején kezdtem a Csipkeházban.
- Volt valami konkrét előzménye annak, hogy éppen ott kezdtél, mint fiatal felnőtt?
- Az édesanyám ott dolgozott a Csipkeházban. Kisgyermek koromtól bejártam hozzá, így testközelből láthattam a csipkevarrást. Megfertőződtem, bár először nem ezzel szerettem volna foglalkozni.
- Hanem?
- Ötvös akartam lenni. De máshogy alakult, de egyáltalán nem bánom.
- Mi fogott meg a halasi csipkében?
- Könnyű, leheletfinomságú, kecses, bájos, elegáns. És még egy ilyen nincs az egész világon.
- Emlékszel az első csipkéidre?
- Persze. Nagyon sokat segített nekem Püspöki Ferencné, Esztike néni és Nagy Szederné Piroska. Ők véleményezték az első munkáimat. Meg aztán rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőlük.
- A kitüntetésre terjesztők azt írták rólad, hogy szorgalmas vagy. Mondjuk én laikusként azt tudom megítélni, hogy egy csipke akár több száz óráig is készülhet.
- Több százig? (Mosolyog) Akár több ezer órát is igénybe vehet. Engem nagyon vonzanak ezek a hosszú munkák. Szeretem az első perctől kezdve magam készíteni. Megálmodom, megtervezem, lerajzolom, kontúrozom és megvarrom. Így komplett az egész.
- Mitől lesz valakiből népi iparművész?
- Tíz zsűrizett munkát kell bemutatni. Ezt a címet három év után kaptam meg.
- Az első csipke, amire igazán büszke vagy?
- 1994-ben elkészíthettem Stepanek Ernő tervezte, híres Julianna terítőjét. Kétezer-ötszáz órás munka volt. 1996-ban a Budapesti Kézműves Kamara Vásárára készült Magyaros terítő mindjárt nagydíjat ért. Ez a magas elismerés indított el arra, hogy kutatni kezdjem a régi csipkéket. Azokat, amelyek már csak kiadványokban, fotókon léteznek.
- Magyarán szólva újravarrtad azokat az alkotásokat, amelyek nem voltak meg…
- Így van. Nagy részüket hiánypótló munkaként varrtam meg. Ehhez köt egyébként a régi nagy vágyam megvalósítása is. A Berlini terítő.
- Hú, ez jó misztikusnak hangzik. Akár regénycím is lehetne…
- Érdekes története van, az biztos. Az eredeti terítőnek csak a kicsinyített rajzát sikerült előkeríteni. Kutattam, kerestem a régi skicceket, használható fotóra egy hagyatékban bukkantam rá.
- Nem volt meg a halasi múzeumban?
- Nem. Csak egy ötágú csillaggal helyettesített változat volt meg. Az eredetit Molnár Béla tervezte 1938-ban. Szinte megszállottan akartam róla tudni mindent.
- Végül megvarrtad?
- Igen, sikerült. Nem került elő a Molnár-féle terv, így magam rajzoltam. Több mint háromezer munkaóráig varrtam. Megérte, ez áll a szívemhez legközelebb. Díjak egész sorát nyertem vele.
- Azért évek kellenek ahhoz, hogy valaki olyan csipkét varrjon, amely minőséget jelent. Jól érzem, hogy az idő nagy úr a ti munkátokban?
- Egy hasonlattal tudnám érzékeltetni ezt. Jogosítványt egy hónap alatt lehet szerezni, de Forma 1-es versenyzővé évek alatt válik valaki. A csipkevarróknál is így van ez. A kiállítási díjaimat olyan munkákkal értem el, amiken nagyon sok órát kellett dolgoznom. Büszke vagyok Kronach város címerére, az Oroszlános terítőre, a Fantázia virágos nevű csipkémre is. 2012-ben én terveztem és varrtam Debrecen címerét.
- Ennyi munka mellett van idő a magánéletre is?
- Boldog családban élek. Férjem, és a két lány tolerálja a munkámat.
- Apropó gyerekek. Ők is örököltek valamit az anyuka tehetségéből?
- Lili a pörgősebb kettejük közül. A Csenge olyan mütyölös, rajzolós. Nem tudom, hogy lesz-e belőlük csipkevarró….
Szöveg-fotó: Jáger Levente
