A KNKSE-től a Ferencvárosig
Többször bekerült bravúrjaival a Bajnokok Ligája legjobb védései közé. Pedig volt egy olyan időszak az életében, amikor az sem volt biztos, hogy súlyos sérülése után visszatérhet a pályára. Ő azonban hitt magában, beállósként kezdett ugyan, de mára már a legjobb kézilabdakapusok között tartják számon Szikora Melindát. Már gondol a jövőjére is, Testnevelési Egyetemet végzett és nyári kapustáborokat szervez gyermekeknek.
- Mi volt az első kapcsolatod a kézilabdával?
- Általános iskolában kezdtem el kézilabdázni, örökmozgó gyerek voltam és a szüleim beírattak. Mivel más külön elfoglaltságom is volt, így negyedik osztályosként az egyel idősebb korosztály edzéseire jártam. Legkisebbként a kapuba állítottak, mondván ott úgysem zavarok sok vizet.
- Úgy tudom, hogy volt egy nagyon komoly sérülésed...
- Igen volt, 13 évesen elszakadt a keresztszalagom. Akkoriban nem volt ilyen fejlett orvostudomány és rehabilitáció, így kérdéses volt tudom e majd használni a lábam. Hosszú időt hagytam ki, majdnem egy évet, mikorra helyrejött a térdem. Képzeld, átlövő voltam éppen, amikor megsérültem.
- Te biztos voltál benne, hogy folytatod?
- Nem voltam magam sem biztos benne, hogy majd újra kézilabdázhatok vagy egyáltalán sportolhatok. Ráadásul a kórházban a nővér is elég negatívan nyilvánult meg, sosem felejtem el a szavait. Azt mondta: remélem nem veszek fel meg egyszer sportcipőt a lábamra ezek után. Felvettem.
- Hogy kerültél Kiskunhalasra?
- Amikor helyrejött a lábam, volt egy lehetőségem, hogy átjárhattunk páran Kiskunmajsáról Katkó Andreához Kiskunhalasra. Éltem a lehetőséggel. Nem sokkal később már le is igazoltam.
- Rögtön a kapuba kerültél?
- Nem, beállósként kezdtem Kiskunhalason, majd egy edzésen nem volt kapus és cserélgettünk. Az akkori kapusedző egyből lecsapott rám, hogy milyen ügyesen mozgok. Egy év alatt negyedik számúból elsőszámú ifikapus lettem, ráadásul még csapatkapitány is. A következő évtől már a felnőtt csapatnál kezdtem a felkészülést.
- Milyen emlékeid vannak az akkori Kiskunhalasi NKSE-ről?
- Nagyon sok szép élményem van Kiskunhalasról. Remek közeg vett körül. Akkori edzőmnek, Katkó Andreának nagyon sokat köszönhetek és a csapattársaim is nagyszerűek voltak.
- Mi volt a váltás oka? Az életedben öt szép év következett Székesfehérvárott.
- A váltás oka az volt, hogy Kiskunhalas kiesett az NB I-ből és szerettem volna feljebb lepni. Jött egy lehetőség, hogy próbajátékra mehetek Székesfehérvárra, és én éltem ezzel!
- 2013. óta vagy a Ferencvárosban. Egyébként te korábban Fradi drukker voltál?
- A következő klubomat is azért választottam, mert szerettem volna még feljebb lepni, Bajnokok Ligájában vagy nemzetközi kupákban szerepelni. szerepelni! Nem voltam Fradi drukker, de Fehérváron már tudtam, hogy egy csapat van, amiben szívesen szerepelnék Magyarországon és ez a Ferencváros.
- Amikor Tomasevics megsérült, rád hárult az első számú kapusszerep. Hogy emlékszel vissza arra a pillanatra, amikor kiderült?
- Őszintén szólva, fogalmam sem volt, hogy ennyi időre kiesik a játékból. Éppen ezért nem is gondoltam arra folyamatosan, hogy én leszek az elsőszámú kapus. Mindig csak a következő meccs járt a fejemben. Tudtam, még biztosan egyedül kell védenem és úgy felkészülni, hogy ha nem megy, akkor is magamba kell valahogy markolni, segíteni a csapatot.
- Többször bekerültél teljesítményeddel a Bajnokok Ligája legjobb védései közé. Ez mennyire motivált?
- Szeretem azokat a szitukat, amikor nehéz helyzetekben kell 'alkotni'. Ez kit ne motivált volna! Nagyon boldog voltam egy-egy ilyen választás után, de meg boldogabb voltam attól, hogy külföldön is komolyan számolnak velem.
- Egyébként vissza szoktad magad nézni egy meccs után?
- Vissza igen, eleinte nem igazan szerettem, de később beláttam, hogy muszáj a hibaimat megnézni újra és újra, mert nagyon sokat tud az ember tanulni belőle! Amit akkor a pályán adott szituban, adrenalintól fűtötten nem érzékel úgy az ember, azt nyugodt körülmények között észreveszi.
- Én még emlékszem rád a halasi időszakból és azt látom a Fradiban is, hogy iszonyúan koncentrálsz és rögtön kimutatod az érzelmedet a pályán. Jól látom?
- Az én egyéniségem ilyen, azt adom a pályán, amilyen vagyok! Sosem próbáltam megjátszani magam. Így érzem jól magam!
- Milyen lesz a következő szezon Ferencvárosa és ki lesz az első számú kapus?
- Kimondva, hogy első vagy második számú kapus, Elek Gábornál nincs ilyen. Biztosan kevesebb szerepet fogok kapni, de a cél a fontos, ez pedig az, hogy minél több meccsen védjek. Minden erőmmel ezen leszek, és úgy fogok dolgozni a jövő szezonban is.
- Testnevelési Egyetemen szereztél diplomát, edzői végzettséged is van. Úgy tűnik, eljegyezted magad a sporttal, a kézilabdával.
- Nem nagyon érdekel úgy igazán más a sporton kívül. Egész életem e köré épült!
- Szabadidő?
- Kirándulni szeretek, és igyekszem minél többet a barátaimmal lenni, sajnos kevés időm van rajuk. Szeretnék egyszer a pályafutásom után gyerekekkel foglalkozni.
Jáger Levente
Fotó: facebook.com, fradi.hu, Kisricsó Photo
