Jó tanítóként szeretnék dolgozni

 

 

- Te voltál a segítségemre, összeállítottad nekem, azoknak a listáját, akik cigány származásúak és diplomásak. Tudtad, hogy ennyien vagytok?
- Természetesen igen tudtam, hiszen a Cigány Önkormányzat e téren pontos feljegyzéssel és statisztikával rendelkezik, valamint, nagy számban az itt felsorolt végzett tanulók az évek folyamán folyamatos tanulmányi támogatásban részesültek, amelyet tanulmányaik elősegítésére, tandíj kiegészítésre, nyelvvizsga díj, tankönyvek, tanszerek finanszírozására fordíthatták. A diplomát szerzett fiatalok részére, ünnepélyes állófogadás került megrendezésre, valamint szorgalmas kitartásukat halasi csipke is jutalmazta.
- Szerinted minek köszönhető ez?
- Azt gondolom, egyre többen látják át a továbbtanulás fontosságát, miszerint tanulással lehet előre lépni.Hiszen a szakképzett ember hamarabb, és nagyobb eséllyel tud becsatlakozni a munka világába. Minél több szakképesítést szerzünk, annál nagyobb választék tárul elénk.
- Nálad mikor dőlt el, hogy tanulni fogsz és diplomát szerzel?
- Már a gimnázium éveim alatt, ahol négyes és a feletti tanulmányi átlagom volt, ámbár tanulni nem szerettem, „inkább tudni akartam”. Persze sokszor egyik nincs a másik nélkül! Nem voltam/vagyok szorgalmas típus, jó tanáraimnak köszönhetően, amit órán hallottam abból „megéltem” mindig. De külön- külön mindegyik szakmában nagyon szerettem dolgozni, mert mindegyiknek megvan a maga értéke és szépsége.

- Vonzott a pedagóguspálya?
- Talán konkrétabban akkor fogalmazódott meg bennem a tanítói pálya iránti érdeklődése, amikor elkezdtem pedagógiai asszisztensként az ÁMK-ban dolgozni, itt kiemelten a hátrányos helyzetű 1-2 évnyi lemaradással küzdő gyermekek felzárkóztatásában vettem részt, Rémán Éva nagy szakmai háttérrel rendelkező kiváló pedagógussal. Természetesen a tanév végéig mindig sikerült „azonos”szintre hozni az ott tanuló gyerekeket. Itt ragadt rám a szakma fortélyai. A tanítói szakra, az ÁMK igazgatója Kovács Dóra, aki sajnos már nincs közöttünk, mindig azt mondogatta: nekem mindenképp el kell végeznem ezt a szakot – sose értettem miért mondja ezt nekem, valószínűleg ő látott bennem valamit, amiről nekem még tudomásom sem volt.
- Voltak példaképeid?
- Nem, saját elhatározásom volt a továbbtanulás, saját erőből és persze szüleim, akik mindig mellettem álltak és támogattak bölcs és biztató szavaikkal.
- Érezted-e valaha azt, hogy hátrányos megkülönböztetés ért a cigány származásod miatt?
- Konkrétan nem, persze az előítéletesség társadalmi szinten nagyon nagy, ami inkább sokkal zavaróbb! Kiemelten fontos a közvéleményt formáló szerepe miatt – hogy az eddig megszokott cigányábrázolás megszűnjön, hogy ne a negatív sztereotíp cigánykép erősödjön a társadalom széles rétegeiben.
- Melyik főiskolára jársz, mit tanulsz?
- A bajai Eötvös József Főiskola tanító – (cigány nemzetiségi) II. évfolyamos hallgatója vagyok. A cigány nemzetiség az pluszba annyit jelent, hogy a tanítói diploma mellett kapok egy cigány (lovári) nyelvvizsga felsőfok C-t, valamint cigány népismeretet is lehet majd tanítani. Külön köszönet jár Nagyné Lehoczki Zsuzsanna intézményvezetőnek, aki 4 évre gyakorlati helyet biztosított, a Református Központi Általános Iskolában, ahol kitűnő pedagógusgárdája szakmai tudást és segítséget nyújtanak részemre. Hálás vagyok Györe Gézáné szakvezetőnek, aki a mérhetetlen nagy szakmai tudását ruházza át, és osztja meg velem. Valamint, köszönet jár a Cigány Önkormányzat vezetőjének és képviselő tagjainak, hogy lehetővé teszik tanulmányi támogatásban való  részvételt, ez óriási segítséget jelent tanulmányaim folytatásában.
- Tanulás mellett dolgozol. Hol?
- Lassan 2 éve a Cigány Nemzetiségi Önkormányzatnál az adminisztrátori feladatot látom el, emellett a hozzánk forduló cigány és nem cigány származású ügyfelek hivatalos ügyintézéseiket végzem. Ez eléggé komplex feladatot foglal magában, hiszen itt az élet minden területén jelentkező különféle esetekkel, problémával fordulnak hozzánk..Munkám mellett nem könnyű a főiskolai tananyagot elsajátítani, sokszor külön-külön egy komplett emberi tevékenységet, figyelmet, koncentrációt és energiát igényel. Muszáj mindkettőt egyszerre végezni, mert az egyik nincs a másik nélkül.
- Munkád révén talán te még jobban rálátsz arra, hogy milyen is a halasi cigányság helyzete?
- Itt egy kicsit mélyebbre kell ásni, hogy értsük mi is zajlik cigányügy kérdésben.  A „cigányügy” (a város peremén élő cigánylakosság) valódi rendezését kb. kétszáz éve halogatjuk, toljuk magunk előtt, miközben a feladat egyre súlyosabbá, nehezebbé vált, a meg nem oldott problémákra újak majd még újabban rakódtak. A rendszerváltozás óta „mindenki” tudta és tudja pontosan, hogy meg kell oldani valahogy a cigányügyet, de eddig senki, nem mert ennek a feladatnak igazán nekikezdeni. A probléma gyökerét senki sem akarta megtalálni, talán ennek köszönhető, hogy egyetlen programtervben sem fedezhető fel átfogó, célzott terv a cigányság helyzetének rendezése érdekében. Márpedig „magától”, „csak úgy spontán”  nem változik semmi.
- Kíváncsivá tettél…
- A cigánylakosság helyzetének javításáról kapcsolatos feladatok – beilleszkedésüket segítve fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönítetten állandó lakóhelyeken települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak, és kulturális színvonaluk emelkedjen.
Szakszerűtlen – telep-felszámolási terv ellenére odakötötték a telepekhez, lerombolva kunyhóikat, ugyanott szinte ugyanakkorra alapterületű téglából épített „CS” lakásokat építettek számukra. A telepfelszámolás gyakorlatban tehát annyit jelentett, hogy az előzőhöz képest alig jobb minőségű, de a többségtől továbbra is elkülönített szegregált lakhatást tettek lehetővé számukra.

- A foglalkoztatás, munkalehetőség sem igazán megoldott…
- A szegregált területen maradt cigánylakosság számára, a foglalkoztatási viszonylataikban azonban jelentős javulás nem következett be – a nyolcvanas évek közepéig szinte ugyanolyan arányban voltak állandó foglalkoztatottak a cigány, mint a nem cigány férfiak. Ez az alig 30 év máig egyedülálló korszak a cigányság történelmében. A rendszeres kereset pozitív jövőképet jelentett számukra, az előbbre jutás lehetőségét, az önértékelés, önbecsülés jelentős javulását s egyáltalán a rendszeres munka becsületét a fiatalabb generációk szemében. A cigányok tömegei hitték el, hogy szükség van rájuk, ez az ország az ő hazájuk is. Mindez a rengeteg érték vált semmivé a nyolcvanas évek közepétől, egyik pillanatról a másikra – cigányok százezrei zuhantak ki a munkaerőpiacról. S mivel a „ zsebükben” – ellentétben a többségi társadalom tagjaival – az alacsony színvonalú oktatás miatt nemhogy szakmai képzettség, de még nyolc osztályos végzettség sem volt, többet nem tudtak visszakapaszkodni a rendszeres munka világába. A segélyekkel halat adtak nekik, nem pedig hálót, amivel foghatnának maguknak.Ma egyfajta társadalmi amnézia működik: úgy állítják be a cigányokat, mintha ők vonultak volna ki a munkaerőpiacról, ők tagadták volna meg a munkavégzést, és cserélték volna fel a lapátot, kalapácsot az otthoni heverőre és éhezésre. Így aztán könnyen alakul ki a lusta, mihaszna cigány sztereotípia.
- Oktatás?
- Az elvégzendő feladatok közül kiemelkedik az oktatás. Ugyanis megfelelő oktatás nélkül mindenféle előrelépés szinte lehetetlen: szakma; érettségi; diploma végzettségek nélkül továbbra sem lesz munka, de marad helyette a nélkülözés, a megvetettség, az alkalmi munka, az egészségtelen életmód, lakóhely, a betegségek, devianciák, s mindez átörökítése a következő generációkra. Az oktatás tehát mindenek az alfája.Amíg országos szinten nincs rendbe téve e cigányügy kérdése, addig a települési szinten sem lesz érdemi változás és javulás, a cigánylakosságot tekintve.
- Min kellene rövid időn belül változtatni?
- Mindenekelőtt egyfelől politikai (szakszerű, átgondolt) szándékra, másfelől széles társadalmi egyetértésre van szükség. Józanul gondolkodó, előrelátó a haza sorsáért tenni akaró politikusoknak valószínűleg nem is kérdés, hogy e feladatot nem lehet megkerülni, s minden súlyával fel kell vállalni. Természetesen számtalan felzárkóztató, integráló, beilleszkedést segítő program született, amely a cigányság helyzetén jelentősen javított, azonban átfogó, az egész cigányság sorsát jobbító intézkedések nem történtek.
- Diploma után mi a célod?
- Én bízom benne, hogy „jó” tanítóként tudok majd a továbbiakban tevékenykedni, hiszen a végső célom az az, hogy a hátrányos helyzetű kisiskolás gyermekeknek, a megszerzett tudásommal célirányos segítséget tudjak részükre nyújtani. A cigány gyermekek sikeres iskolai előmenetelének nélkülözhetetlen feltétele a legalább három éven át tartó, rendszeres óvodai nevelésben való részvétel, mely alkalmas arra, hogy a hátrányos helyzetből induló gyermekek esélyeit jelentősen javítsa. Számos esetben a hátrány 1-2 évnyi lemaradást jelent.
Jáger Levente
Fotók: Bereczki Zsolt