A hitből és a festészetből merít energiát

Régi dobozkám eddig rejtett kincsei között vannak fekete-fehér fotók, üveggolyók. A gyerekkor kézzelfogható. Életút, sors van benne. Én a tárgyakba is belelátom az emberi szellemet. Nézegetem a múlt képeit, festeni kezdek és kialakul egy történet. A dobozkámat már sokszor megfestettem és még hányszor meg fogom – mondja Levente.

Fontosak az emlékek.

Előbb-utóbb minden emlékké minősül, rátelepszik az idő pora. Az emlékeim összessége vagyok én. Ezt nem szabad elfelejteni. A ráncok olyanok rajtunk, mint az évgyűrűk a fákon.

Foglalkoztat az idő múlása?

Régebben nagyon katartikusan fogtam fel ezt a kérdéskört. Szenvedésként, negatívan éltem meg, de óhatatlanul is belebotlottam. Amíg egyedül voltam tragédiaként közelített hozzám, de amint rátaláltam Istenre, már el tudtam fogadni.

Vezérhangya a közösségben

Milyen gyerek voltál?

Nagyon energikus és rettenetesen rossz.

Rossz vagy – ahogy finomabban mondani szokták – eleven?

A jó szándékú pedagógus azt mondja, hogy eleven, ha a valóságot nézzük, akkor rossz. Én voltam a vezérhangya, aki vitte magával a többieket. Szerencsétlenségükre hallgattak is rám. Óvodától az iskoláig feszegettem a határokat.

Hogyan fért bele a rosszaságba a művészkedés?

Nyolcévesen eldöntöttem, hogy egyszer majd festőművész leszek. Mindig tökéletesíteni akartam a rajzaimat, magányosan képeztem magam, társaságban viszont a feszültségkeltés volt a dolgom. Emellett sportoltam, abba is mindent beleadtam a sérülésemig. Kézilabdáztam, baleset ért, mindkét térdemben elszakadtak a szalagok. Hat hét gipszelés tönkrevágta a pályám, utána pedig nekem is végem lett. Tizenhat-tizenhét évesen elkezdtem zülleni. Jött az alkohol, a drog. Nem volt megállás. Én csak teljes gőzzel tudok csinálni bármit, sajnos, ebben az esetben is így volt.

Nem adta fel

Milyen hatással volt rád művészileg ez a zuhanás?

Közben nem adtam fel az ilyen irányú ambícióimat. Húszéves koromra elértem azt a szintet, hogy meg tudtam rajzolni, amit akartam és már vászonra is vihettem az elképzeléseimet. Akkoriban a szürrealizmus volt a legalkalmasabb művészeti eszköz a vízióim kifejezésére, amiket megéltem. Magasságokat, mélységeket töményen adtam magamnak. A szenvedélybetegségből kigyógyulva jöttek az újabb világok.

Mikor lettél újra fogékony a környezeted szépségeire?

A rehabilitációm után, 2007-ben, amikor már teljesen tiszta voltam. Rácsodálkoztam a természetre. Az apró dolgokban is meg tudtam látni a szépséget, ami korábban el volt rejtve, takarva előlem.

Múlt és jelen

Milyen lett az új stílus?

Több is volt, egymás után. A természetből kezdtem ihletet meríteni. Most már nagyon érdekes dolgokra tudok ráeszmélni. A szürrealizmus után kontúros képeket készítettem. Olyanokat, mint Róth Miksa festett üvegablakai. Olyan, mintha a napfény színezné meg a színfoltokat. A monokróm képek után élveztem a harsányságot, a vidámságot. A prizmafestés lett a harmadik állomás. A színfoltokat kiszabadítottam a kontúrokból, a zárt világból. A folytatásban igényem lett arra, hogy különböző anyagszerűségeket jelenítsek meg. Jelenlegi korszakomban egyre nagyobb képeket festek, emberekre és tárgyakra fókuszálok. Időtlen teret próbálok teremteni, amikor valaki tárgyai elkezdenek beszélni valakiről. Közben játszom a fényekkel. A kép előtere a jelen, mögötte van a múlt. A hatásokat festékfoltokkal próbálom elérni. A festményeimen keresztül jövök rá, hogy jó úton járok-e. Remélem, igen.

Mi foglalkoztat igazán?

Érdekel, hogyan változik az emlék. Érdekel például, hogyan látom ma a gyerekkori üveggolyóm karcolatait. Ezt művészileg kifejezni csak akkor sikerül, ha van bennem alázat. Szellemet szeretnék integrálni a képeimbe, hogy az energia visszaköszönjön. Úgy gondolom, pár száz képet el kell rontanom, hogy legalább egy igazán jól sikerüljön. Ha egy kecskepásztornak és egy brókernek ugyanazt tudom üzenni, elértem a célom. Izgalmas ez a világ.

Gyúr az új kihívásra

Hol zajlik maga az alkotás?

A kis műhelyemből augusztusban mentem át egy nagyobba. Édesanyámnál van egy szoba, amit nem használt. Most nagyon örül, hogy nála festek egy kétszer két méteres üveggolyót. Abban minden benne van: mélység, szűrődő fény, tükröződés, az idő rétegei. Feladja a leckét. Amikor elkezdtem a munkát, potyogtak a könnyeim. Kíváncsian várom, hogy felnőttem-e már ehhez a feladathoz. Ha nem, gyúrok rá, még többet festek. Izgalmas kaland ez teljesen ismeretlen területen. Ennek a stílusnak, amit képviselek, még neve sincs. Ha mégis meg kell fogalmaznom, akkor a pointilista festészet és a hiperrealizmus összegyúrása, amit csinálok. Remélem, alkalmas vagyok arra, hogy magasztos dolgokat fessek.

Mi ad neked feltöltődést?

A hit. A gyógyulásomban is óriási szerepe volt. Eljárok templomba, egy katolikus közösségbe.

Új alkotóteret hozna létre

Hogyan találtál rá erre az útra?

A feleségemen keresztül. Isten csodákra képes, a halálból mentett ki. A hitből és a festészetből merítek energiát, hogy adni tudjak az embereknek, ami a célom.

Hogyan képzeled a jövődet?

Halason szeretnék maradni. Úgy érzem, itt van dolgom. A lehetőségeket kihasználom, de nem gondolkodom abban, hogy másik városba, országba költözzek. Lehet, hogy elmegyek körülnézni, de tudom, hova kell hazajönni. Sok hosszú távú tervem van. Most az a vesszőparipám, azon gondolkodom, hogyan lehet alkotóteret létrehozni. Szeretném, ha a kezdeményezésem nagyobb bázist vonzana, a befogadó közönséget nekünk kell megtalálni. Az autómentes napon például egy parkolóban alkottunk. A régi beidegződéseket le kell vetkőznie az alkotói társadalomnak. Újszerű módon kell nyitni a közönség felé. A művészet nem öncélú. Hasznos eszköz arra, hogy az ember lelke a helyén legyen. A művészetnek kell mennie az emberhez és nem fordítva. Én ezt tervezem. Mecenatúra kellene hozzá, ezen dolgozom, ezért is sokat fogok tenni. Minden új helyzet új lehetőséget teremt.

Városi küldöttségek tagja

Voltál már külföldön művészként a város képviseletében. Mit adtak neked ezek az utak?

Először Lengyelországban, Nowy Saczban jártam. Életemben először vettem részt nemzetközi alkotótábor munkájában. Tíz napon keresztül reggeltől estig csak a festészettel foglalkoztunk Európa különböző országaiból, ez egyszerűen felemelő volt. Ontottam magamból a képeket, rajzokat az idő alatt. Második alkalommal Lettországba, Aizkraukléba utaztunk. Ott más volt a szerepem. A halasi alkotókat képviseltem testvérvárosunkban.

Tetováló művész

Szabadidődben tetoválással is foglalkozol. Nagy előny számodra a képzőművész múltad?

A tetoválás szintén nagyon izgalmas terület. Hatalmas felelősséggel jár, mert egy életre szól. Alap, hogy valaki jól rajzoljon. Ezt a műfajt elég könnyen el tudtam sajátítani, mert amióta az eszemet tudom, rajzolással és festészettel foglalkozom.

Minden felkérést vállalsz?

Speciális szabadidős tevékenység ez nekem. Ebbe is beleadok mindent, de nem vállalok minden megkeresést. Számomra ez is egy bensőséges dolog. Nem tudok gépként üzemelni és nem is akarok. Nem lennék boldog, ha állandóan ezt csinálnám, mert nem tudok kötöttségek között létezni. Így maradnak a barátok meg a közeli ismerősök, akik valami izgalmassal előállnak.

Kép-szöveg: Pál László