A jóga és a művészet segít

- Iskolásként Diószegi Balázs volt az egyik tanárom, aki egyszerűsített formavilággal dolgozott, ahogy később magam is, csak én harsányabban. Már gyerekkoromban szerettem a rajzot, a sportot – mondja Ilona. Atlétikai versenyeken indultam, röplabdáztam megyei csapatban. Egy alkalommal a tatai edzőtáborból hívtak Jászberénybe, ahol a tanítóképző révén a továbbtanulásom is biztosítva volt. Szerettem ott lenni. Találkoztam szintén ott tanuló arab diákokkal, akik által megkedveltem a francia nyelvet. Elkezdtem tanulni, kiutaztam Algériába, ahol bepillantást tudtam nyerni a női sorsokba. Mindez nagyon mély hatással volt a művészetemre, mely a keleti kultúra, vallások tiszteletét hozta magával. 1980-at írtunk akkor. Budapesten kezdtem tanítói pályafutásomat. Alkotni viszont kevés időm volt. Arra szívesen emlékszem vissza, hogy az első munkahelyemen mesefalat készítettünk az osztályomnak egyik kollégámmal. Jó érzés, hogy harminc év után is írtak erről a diákok. Folytattam a sportot is, röplabdát oktattam, elkezdtem a Testnevelési Főiskolát, röplabda szakedzőként végeztem. 1982-től Kiskunhalason tanítok. A Fazekas Gábor Utcai Általános Iskolában kezdtem, mely után az ÁMK, a Vári Szabó István Szakközépiskola, majd a Bibó István Gimnázium következett.

- Milyen értékek közvetítését tartod fontosnak pedagógusként?

- Nekem nagyon fontos, hogy a gyerek nyitott és befogadó legyen, mivel a tanítás egy kölcsönös tanulási folyamat. A tisztelet fontos, de én mindig szerettem partneri viszonyban lenni a diákokkal. Ésszerű, logikus érveléssel meg lehet győzni őket arról, hogy mi mért jó. A miérteket mindig tudni kell. Toleranciára, elfogadásra, figyelemre, és biztatásra szintén szükség van. Színesen és motiváltan kell közvetíteni a szeretetet, a szimpátiát és a tudást.

-Művész-tanár vagy, akinek saját kiállításai vannak. Milyen művészi korszakaid voltak eddig?

- A legelső korszakom a dekorációban gondolkodás volt, elsősorban iskolai ünnepségek alkalmával, amíg rajzot tanítottam. Azután jöttek a mandalák. Egy haláleset miatt mélyponton voltam, azután voltak tényezők, amelyek tovább nehezítették a helyzetet. Sok lelki problémát nem ismertem korábban. Ez idő tájt találkoztam dr. Török Gyula pszichiáterrel, aki művészetterapeutaként is dolgozott. Mandalák elemzésével sokat segített nekem, még közös kiállításunk is volt Budapesten. Később egyszerűsített formákkal, akrillal készültek festményeim, majd tájképek következtek. A művésztelepeken ahol megfordultam a kollégáim többsége is ezekkel a technikákkal és témákkal foglalkozott, mely hatással volt rám, és megmutatkozott későbbi munkáimban.

- Milyen témák foglalkoztatnak jelenleg?

- Az egyszerűsített formavilág elkísér, ezeket szeretem. Falapra, fatörzsre festek, mostanában kombinálom az agyagot a fával. Főleg agyagarcokat és fejeket készítek, melyben Császár Anna művésztársam van segítségemre. Alkotásaim nagy részben ezoterikus hangulatúak.

- Időről időre megújulsz. Mi inspirál téged?

- Ahogy fejlődök, a világlátásom, vele együtt a stílusom, a művészeti technikám is változik. Ehhez nagyban hozzájárulnak a jógakurzusok, ahol tanulok, és amelyeken oktatok. Változott önmagamhoz, az emberekhez való hozzáállásom, nyitottabb vagyok, odafigyelek intuíciókra, jelekre. Amikor festek, nagy feszültség van bennem. Azt hihetnék, megnyugtat az alkotás, de nem, a túlfűtött energiák miatt. Ha ki tudok festeni magamból valamit, akkor nyugszom meg. Minden művész másképp látja és érzékeli a világot.

- Keresed a kihívásokat. Rendszeres résztvevője vagy például a francia Artistes magazin éves képeslap-pályázatának, melyen magyar résztvevőként többször díjazott lettél. Kitaláltad már az idei pályamunka témáját?

- A témát mindig a magazin határozza meg. Korábban előfordult, hogy egy tanítványomnak adtam át a lehetőséget, de idén ismételten pályázok. Egyébként az Artistes pályázati lehetőségeket az egyik franciaországi nyelvi kurzusnak köszönhetem. Több nyelvtanári ösztöndíjat nyertem melynek kapcsán hosszabb-rövidebb időt töltöttem Franciaországban.

- Milyen téren volt, van rád hatással a francia kultúra?

- A sanzonok, impresszionisták, posztimpresszionisták... Az a könnyedség, szabadság, amit az ország képvisel művészetekben, emberi kapcsolatokban, gasztronómiában, lenyűgöző. A lelkem mélyén mindig vágytam a mediterrán életvitelre, mely közel áll hozzám, és nem csak a kulináris élvezetek miatt. A francia múzeumokban találkoztam olyan alkotásokkal, amelyekkel máshol nem. A Louvre gyűjteménye például rálátást nyújt a világ művészetére. Nem véletlen, hogy sokan járnak tanulni Párizsba. A nyáron lehetőségem volt kiállítani a budapesti Francia Intézetben egy nemzetközi program részeként, diplomáciai megnyitóval. A Franciatanárok Magyarországi Szövetsége büszke arra, hogy van köztük egy művész is, mint a művészet nagykövete.

- Mik a terveid idénre?

- Újdonság, hogy az utóbbi időben főként testnevelést tanítok a Bibó István Gimnáziumban. Finoman becsöpögtettem az óráimba a jógát és a relaxációt, amit a diákok kedvelnek.

- A jóga egy ideje már életed része.

- Igen, a művészet és a jóga segít. Yesudin-Haich: Sorsunk és a jóga című könyve, valamint Szepes Mária valamennyi írása nagy hatással volt rám. Haich Erzsébet a Beavatás köteteiben sorskérdésekre mutat rá. Amikor olvastam, akkor döbbentem rá, hogy mindannyian egy beavató utat járunk be. Nagy kaland nekem az is, hogy a fiam, Patrik pszichológia szakos hallgató. Előtte megjárta az El Camino zarándokutat. Ez mind intenzíven hatott rám. Megtapasztalásokban, felismerésekben volt részem. Néhány éve írtam egy gyerekjóga könyvet is, mely egyben gyakorlófüzet is.

- Beszéljünk még a színházról! A Bibó-gimnáziumban társulatot vezetsz. Milyen ez a csapat?

- A társulat az Aula Színház névre hallgat. Legelső darabunkat francia nyelven vittük közönség elé a pécsi színjátszó fesztiválon. Ma is működünk, de már magyar nyelven. Nem különösebben lépünk ki az iskola falai közül, kivéve ünnepi alkalmakkor a halasi kórházat. Elsősorban - házon belül - a Beugró játékot játsszuk, hogy a szituációs gyakorlatok által javuljon a diákok problémamegoldó képessége az élet dolgaira vonatkozóan. Megnyílnak, kijön a hangjuk. Fél éven át Gömöri Krisztián szegedi színész segítette a munkánkat. Ha közösen el tudjuk érni, hogy a hátrányból előnyt tudunk kovácsolni, az nagyon jó.

Pál László