A hét arca
A szívem azért mindig hazahúz!
Az is képben volt, hogy Dániában tanul tovább. Végül egy holland utazás mindent eldöntött és bredai egyetemista lett. Mint mondja, leginkább az fogta meg az ottani képzésben, hogy gyakorlatorientált és minden tudásanyagot a való életből vett példával támasztják alá. A halasi Babós Mónika motivált, megszokta már a holland életformát, viszont a szíve mindig visszahúzza Magyarországra és a szülővárosába.
- Volt szerencsém az elmúlt hónapokban beszélgetni halasi diákokkal, akik külföldön találták meg a számításukat. Nálad mi volt a motiváció?
- A gyakorlatorientáltsága fogott meg, mert ez merőben különbözik a magyar felsőoktatástól. Továbbá kötelező szakmai gyakorlataimat, amiből 3 is van a 4 év során, külföldi cégeknél kell végeznem, ami ugyancsak arra készít fel, hogy semmilyen eshetőség ne érjen váratlanul az iskola elvégzése után. Ráadásul nemcsak a holland egyetem diplomáját tudom megszerezni. Az utolsó két évben egy másik országbeli társegyetemen folytatott tanulmányokkal plusz végzettséget szerezhetek.
- Miért éppen Hollandia?
- Gondolkodtam Dánián is, és voltam nyelvi tetszet írni, ami a felvétel egyik követelménye. Az egyetemválasztásnál a magyarországi koordinátor már nem tudott segíteni az, így ez a lehetőség megkérdőjeleződött. Hollandiába ki tudtam menni egy nyíltnapra, amit minden évben felajánlanak az érdeklődőknek, ahol jobb betekintést tudtam nyerni a választott egyetemre.
- Hol bukkantál a lehetőségre?
- Az Educatio kiállításon, Budapesten találkoztam először az iskola nevével, a kiállításon említették a nyíltnap és iskolalátogatás lehetőségét. Ez nagyon kecsegtető volt, ugyanis a diáknak, aki kilátogat, csak az utazását kell finanszíroznia.
- Pontosan milyen egyetem ez és mit tanulsz?
- Nemzetközi üzlet és managementet tanulok, első éves vagyok az Avans egyetemen, ami egy úgynevezett alkalmazott tudományok egyetem. A gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, a való élet példáival tanuljuk meg az anyagot. Az egyetem három városban található meg, én Breda-i intézményben tanulok.
- Amikor beszélgettünk azt mondtad, hogy nagy lehetőséget kaptál és hogy ez más számára is elérhető. Mi kell hozzá?
- Nagy lehetőségnek tartom, mert már a nyílt napra is egyedüli nem pesti tanulóként mentem. Sajnos a fővároson kívülre az ilyen lehetőség híre nehezen jut el. És hogy mi kell hozzá ? A magyar felvételi ponthatárok semmiképpen sem. A felvételi követelménye egy motivációs levél, egy bizonyítványmásolat, az érettségi másolata és az anyakönyvi kivonat szükséges. Az első évben nagyon sok diákot felvesznek, de mint minden egyetemen, itt is gyakori a kiszóródás, sokkal kevesebben fejezik be, nemcsak a 4 éves képzést, de már az első évet is.
- Mennyire szoktad meg a holland életstílust? Hol laksz?
- Úgy gondolom, hogy egészen jól beilleszkedtem a környezetbe, egy idősebb hölgy házában lakom, innen járok iskolába minden nap, természetesen holland szokás szerint biciklivel. Az itteni ételeket nagyon szeretem. Attól függetlenül, hogy rengeteg kultúra jelen van, könnyű a beilleszkedés, amiben a hollandok is készséggel segítenek.
- Gyakran látni filmekben, hogy az egyetemista az iskola mellett dolgozik. Neked is van munkád?
- Igen, természetes, egy pizzériában dolgozom heti 3-4 napot. Ezt itt megszokott, szinte minden diák dolgozik az egyetem mellett, sőt inkább az a furcsa, ha nem teszi. Mivel dolgozom és tanulok, a holland állam is támogat, ami nagy segítséget jelent nekem és a szüleimnek is, mert így a szinte az össze költségemet önerőből tudom fedezni. Meg kell, hogy mondjam, nagyon jóérzés megkapni a fizetésem a hónap végén, és jobban is vigyázok a saját magam által megkeresett pénzre.
- Mennyit segített neked a középiskola abban, hogy külföldön tanulj tovább?
- Meg kell mondanom őszintén nem segített, de nem is hibáztatom érte, hiszen mint mondtam az információ vidékre nagyon nehezen jut el. Nem is csoda, hogy az évfolyamomról csak én választottam a külföldi továbbtanulás lehetőségét. Én éppen ezért is jöttem haza előadást tartani a lehetőségről. Csak hangsúlyozni tudom, hogy az Educatio-ra mindenki menjen el és keresse fel a nemzetközi részleget is.
- Nemrégiben több előadásod is volt…
- Egy iskolai feladat keretei közt tartottam ezeket az előadásokat, mivel az iskola szeretné gyarapítani a nemzetközi diákok létszámát. Ezért kérte meg a jelenlegi külföldi diákjait, keressék fel az otthoni intézményeket és meséljenek a lehetőségről, személyes tapasztalataikról. Baján tartottam előadást a III. Béla Gimnáziumban, szintén Baján a Szent László ÁMK-ban és Kiskunhalason, a Szilády Áron Református Gimnáziumban. Sajnos a többi intézménytől azt a választ kaptam, hogy nincs rá igény, amit sajnálattal hallottam, mivel a lehetőség mindenkinek nyitva áll, és érdemes róla tudni, még ha nem is használják ki a diákok.
- Vannak már barátaid odakint?
- Természetesen, az első naptól kezdve, mert az oktatási rendszer itt a csapatmunkára épül, velük dolgozom az iskolai feladatokon, velük vannak óráim, gyorsan összekovácsolódtunk. De az is nagy segítség volt, hogy a hollandok nagyon barátságosak és nyitottak, bármivel kapcsolatban fordulhatok hozzájuk készséggel segítenek. Már nyáron, a közösségi oldalakon mozgolódni kezdtünk, ismerkedni és beszélgetni, így már úgy jöttem ki, hogy barátok fogadtak. Szerencsére az iskola is nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi diákokra, és a beilleszkedésükre a holland kultúrába, rengeteg programot, fesztivált és összejövetelt szerveznek.
- Egyébként mennyi időnként tudsz hazajönni?
- Ez nagyon változó, szeptember óta három alkalommal tudtam hazalátogatni. A maximum idő, ami eltelik két hazalátogatás közt, sosem több mint 2 hónap Ez nem is tűnik olyan hosszúnak, mert folyamatosan pörögnek körülöttem az események. A hazamenetelt mindig nagyon várom, hiszen a szüleim, barátaim és a barátom is Magyarországon él, így a szívem azért mindig hazahúz. Igyekszem is hazajönni, amikor tudok, mert anyukám főztjét senki, és semmilyen kultúra nem tudja felülmúlni.
- Kiskunhalas mit jelent neked? Itt képzeled majd el a jövődet?
- Itt nőttem fel, itt jártam óvodába, általános iskolába, a gimnáziumot is itt kezdtem, de Baján fejeztem be. Az ottani kollégista lét egy kicsit már felkészített az önállóságra. Kiskunhalas mindig is az otthonom marad, de ahogy haladok a tanulmányaimban, olyan lehetőségekre találok, amik azért megkövetelik azt, hogy nyitott legyek mindenre. Hogy ez mennyiben jelenti azt, hogy Kiskunhalason maradok, még nem tudom, ahhoz el kell telnie egy pár évnek, mert még az első éven sem vagyok túl, nehéz megjósolni bármit is.
- Versenyszerűen hapkidóztál, komoly eredményeid voltak. Azt teljesen abbahagytad?
- A hapkidótól nagyon sok mindent megtanultam és kaptam. Önfegyelemre, csapatmunkára tanított, és arra, hogy sohase adjam fel, ha elértem a korlátaimat. Arra is megtanított, hogy az ember sokkal többre képes és többet el tud érni, mint gondolná. Sokat jelentettek nekem a mestereim, Kalicz László, Komlós Gergő és Vass Roland. A sportnak köszönhetem nagyok sok barátomat és a legjobb barátnőmet is. Sajnos a távolság miatt nincs sok lehetőségem folytatni a harcművészete, de mindenkinek csak ajánlani tudom.
Jáger Levente
