Csillagvirágos csipkés csoda

- Az egyik oldalon van a pátosz, a másikon a kemény munka – mutat rá. - Véletlen folytán lettem 1982-ben csipkevarró. Amikor gyesen voltam a kislányommal, otthon sokat hímezgettem. Utána munkát kerestem és a háziipari szövetkezethez jelentkeztem varrónőnek. Oláhné Marika néni javaslatára lettem csipkevarró.

- Mit látott meg önben?

- A könnyű kezet. Édesanyám, a testvérei, a felmenőim rendelkeznek szépérzékkel. Eredendő tehetség volt és van is a családunk nőtagjaiban. A csipkevarrás nehéz, ezért ódzkodtam tőle eleinte. Teljesen más, mint a hímzés vagy bármilyen más kézimunka. Azt hittem, nem tudom megtanulni. Monotónia-tűrést, nagy türelmet igényel. Püspökiné Esztike néni tanított be, ahogy a többieket is. Kivétel Monostori Melinda, akit az édesanyja és Zsuzsa lányom, akinek én adtam tovább a hivatás titkait és szeretetét. Ő 2002-ben lett csipkevarró a hatásomra, a példámat követve. Abban az évben volt éppen százéves a halasi csipke és mi voltunk az első anya-lánya páros.

- Hogyan jellemezné a saját stílusát?

- Az írást mindenki egyformán tanulja, mégis mindenkié eltér. Ez mondható el a csipkevarrásról is. Attól függ, milyen szorosan tartom a cérnát, vagy hogyan formázom a szemeket.

- Milyen az egyénisége?

- Ezt még sosem kellett megfogalmaznom. Jó kedélyűnek, békés természetűnek tartom magam. Úgy gondolom, szorgalmas is vagyok.

- Hogyan jelenik meg mindez a kézimunkáiban?

- Fiatalkoromban gyorsabb volt a kezem. A szemüvegem már 3,75 dioptriás, emiatt is lassabb vagyok. Befolyásoló lehet még az időjárás, az egészségi állapotom. Amikor a kézimunkáján éppen szövést végez az ember egy ujjnyit halad előre naponta, tehát az is meghatározó, hogy a varrásnak milyen fázisában vagyunk. Nálunk a rutinnak nincs akkora szerepe, mint máshol. Csak kicsit segít. A szemek, mint a ház téglái, egymásra épülnek. Mindegyiket számolni kell. Muszáj pontosan dolgozni vele, különben torz lesz az egész.

- Mikor érezte úgy, hogy mégiscsak megy ez?

- A kezdésem után két héttel.

- Akkor elég hamar.

- Annyi előnyöm volt, hogy a tűkezelés terén volt tapasztalatom, gyakorlatom. Amikor nem kellett megszenvednem a munkával, akkor már nagyon tetszett. Esztike néni szerint is könnyen megtanultam.

- Melyik volt az első olyan nagyobb munkája, amire büszke?

- Szerintem életem csúcsa a Csillagvirágos terítő, amit Mádl Dalma asszony vitt ajándékba a japán császári családnak. Hazai pályázatra készült, megjelent a nagy csipkekönyvben, abból választották ki. Annak a csipkének az elkészítése 400 munkaórát igényelt és saját tervezésem volt. Ezt különösen szeretem, de a többi tervezésem is nagy kaland, közel áll hozzám. Régebben sok lehetőséget kaptunk tervezésre, pályázatokra, ezek mind a szakmai fejlődésünket segítették. Rauma finnországi csipkeváros a ’90-es évek elején kiírt egy pályázatot házasságkötő termük díszítésére és az anyakönyvvezető ruhájának díszítésére, mely felkérésnek legjobb tudásunk szerint tettünk eleget Ádám Andrásné kolléganőmmel. Erre a közös munkára is nagyon szívesen emlékszem vissza. Terveztem medálokat is, azokat is nagyon szeretem.

- A halasi csipke és készítői rendszeresen utaznak, és bemutatókat tartanak. Hol érezte magát a legjobban?

- Milánóban és Madridban.

- Mire kíváncsiak leginkább a bemutatók látogatói?

- A technikára. Mindig elcsodálkoznak, hogy szinte a semmiből mi lesz. Levegőcsipkének is nevezik.

- Nagyon kevesen gyakorolják a csipkevarrás művészetét.

- Az egész világon kilencen vagyunk. Ez az egyik varázsa annak, hogy milyen különleges a munkánk. Az álmaimban az szerepel, hogy harmincan varrjuk a halasi csipkét egy nagy műhelyben, és mindenki vásárol. Sajnos, a valóság más, a piac törvénye diktál.

- Említette korábban, hogy a csipkevarrás mellett szakmát tanult.

- Igen. Békéscsabán beiratkoztam egy népművészeti iskolába, ahol kézi és gépi hímzésből szereztem OKJ-s (Országos Képzési Jegyzék – P. L.) bizonyítványt. Nem ismertem korábban a vizsgadrukkot, ott megtapasztaltam, de hála Istennek, százszázalékosan teljesítettem. Újra, másra is vágytam a csipkevarrás mellett. Engem a kíváncsiság hajt. A kínai horoszkóp szerint majom a jegyem, az pedig kíváncsi fajta.

- Mit érzett, amikor megtudta, hogy Pro Urbe-díjat kap?

- Nagyon megörültem és nagyon köszönöm azoknak, akik jelöltek. Így a nyugdíj előtti utolsó évemben ez nagyon jó érzés. Olyan nekem, mint mondat végén a pont. Kiliti Zsuzsanna, a Csipkeház igazgatója és a Halasi Csipke Közalapítvány is szeretné, ha maradnék a munkahelyemen nyugdíj után, de még nem döntöttem. Jólesik, hogy számítanak rám, a látásom viszont romlott az utóbbi időben és gerincproblémáim is vannak. Gondolkodom még, hogy dolgozzam-e a későbbiekben. A kitüntetés nagyon jólesett. Elmondani nem tudom, mennyire boldog vagyok. Iparkodtam mindig a legjobb tudásom szerint végezni a munkám. A szüleim arra tanítottak, hogy amit kiadunk a kezünkből, az minél tökéletesebb legyen. Arra törekedtem mindig, hogy a munkám lehetőleg ne hagyjon kívánnivalót maga után. A maximalizmusom megmaradt, és a lányomnak is ezt adtam tovább, ő is maximalista. A kitüntetésem mellé Végsőné Erika csipkéjét kaptam ajándékba. Kiteszem majd a falra a lányom tanulómunkája mellé, melyet nagy becsben tartok. A csodát csodával lehet megköszönni, én ezt kaptam tőle ezekkel a szavakkal. Ilyen csipkéje senkinek nincs. Több, mint tíz éve szerepeltünk a Magyar Televízió Téma című műsorában, melynek halasi csipkével foglalkozó része szintén azt a címet kapta, hogy A csodát csodával lehet megköszönni.

- Mi adja meg a csipkevarrás szépségét?

- Engem kikapcsol a varrás, minden problémára gyógyír. Több ezer órás csipkét ritkán készít az ember. Nekem ez is megadatott. A legnagyobb munkám ezerszáz órás volt, Rózsás oválterítő a neve. A munka szépsége szerintem mindenkinek mást jelent. Nekem a különlegességet, a finomságot hozza magával.

- Kis műhelyben dolgoznak, és kevesen vannak.

- Nagyon zárt, de kellemes közösség vagyunk. Nagyon hosszú ideje dolgozunk együtt. Tudunk egymás öröméről, bánatáról. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a kis csapatnak a tagja vagyok.

- Mit képvisel a közösségben?

- A klasszikus emberi értékeket részesítem előnyben. A jó szándék, a békesség, az együttérzés, az egészség nagyon fontosak számomra.

- Van hobbija?

- Bármi, ami textil és a varrással kapcsolatos.

Szöveg: Pál László
Fotók: Pozsgai Ákos, családi archívum