„Csak nem a Zoli fia?”
Rózsahegyi Róbert a hátat fordításról, a kiváló csapatról és édesapja emlékéről, aki álmaiban segít neki A politika helyett inkább a lovakat választotta, de azt mondja, nem bánta meg. Úgy véli, ebben a közegben nem négyévente jön a megerősítése annak, ha valamit jól csinál. Megtalálta helyét ebben a különleges világban, a Lovasiskola pedig, mint egy kis város, millió tennivalót követel. Van, amikor édesapjával álmodik, aki most büszke lehet fiára. Rózsahegyi Róbert idealista, de még most is keresi az új kihívásokat.
• Semmi politika? Ezt azért kérdezem, mert az elmúlt időszakban mintha látványosan távol tartotta volna magát a közélettől.
• Ez így van. Minden korábbi tisztségemről lemondtam, a közügyeket továbbra is figyelemmel kísérem, de korán sem vagyok naprakész az aktuális ügyekben.
• Van ennek valami különleges oka?
• Nem lehet több feladatban is százszázalékosan teljesíteni egyszerre. A lovarda is teljes embert kíván, és dönteni kellett. Egy végletekig feszített közéletben küzdeni vagy egy fantasztikus csapatot vezetni.
• Most megtalálta a politikán kívüli helyét?
• Kiváló emberekkel dolgozhatom együtt, közös célokért, a megerősítés pedig nem négyévente jön, hanem nap mint nap azoktól, akik segítik a munkát.
• Végleges ez a hátat fordítás, vagy azért maradt még kiskapu a visszatérésre?
• Rengeteg célom van a lovardában és ezek mellett döntöttem. De azt gondolom, barátként távoztam, tehát nem égettem fel hidakat, így nem kellene kiskapun visszasurranni. Idealista vagyok. Talán egyszer a politikai élet is megnyugszik és a közös célokról szól majd.
• Akkor a lovaséletből ismét aktívabban kiveszi a részét. Jól látom?
• Jönnek a feladatok és nem állok félre előlük. Igyekszem a legjobb tudásom szerint vezetni a lovardát és városunk lovas hagyományait ápolni, feléleszteni. Van kikkel, és van kikért csinálni, amíg ez így lesz, addig képzem magam és keresem a kihívásokat. A bandérium dolgozik, igyekszünk minél több versenyt hozni Halasra, a RUTA SE pedig az utánpótlás-nevelésben kezdi meg működését. Hát lehet itt rangsorolni? Fantasztikus dolog egy ilyen magas színvonalú szakmai verseny szervezése vagy a tanítványok arcát látni egy-egy siker után.
• Apropó, életének melyik időszakára datálható a lovasélettel ismerkedés?
• A lovasvilágba születtem. Ebben nőttem fel.
• Édesapja, Rózsahegyi Zoltán elkötelezett lovas volt, rengeteg baráttal, ismerőssel abból a világból. Ön ezt megörökölte tőle, vagy benne volt és csak rá kellett lépnie az édesapja által kitaposott útra?
• Néhány nap múlva lesz tíz éve, hogy elment, de még tavaly is egy tiszántúli huszárkodás alkalmával odajött egy ember, hogy „Csak nem a Zoli fia?”. Bevallom, sokszor meglep, és persze jólesik látni, hányan őrzik emlékét. Azt hiszem, a barátainak sokáig a Zoli fia voltam, és nem tagadom, ez remek kapcsolati tőke, de bízom benne, hogy már a saját munkámnak is szól az elismerés.
• Édesapja nyilván büszkén húzná ki magát, ha látná, hogy megint benépesült a lovasbázis, megint vannak versenyek és a bandérium is folytatja működését. Ebben ráadásul a fiának is komoly szerepe van. Szokott egyébként rá gondolni vagy éppen vele álmodni?
• Álmodni nagyon ritkán. A legemlékezetesebb másfél éve történt. Vásároltam egy sárga csikót, soványka és belovagolatlan volt, nem is értették, hogy miért választottam őt. Aznap éjjel édesapámmal álmodtam, a sárgán ült és azt mondta, jó ló lesz. Most hétvégén debütált a versenyen. A mindennapokban pedig, máig sok mindent úgy csinálok, ahogy tanította. Az évforduló körül pedig kicsit más érzésekkel is. Remélem, büszke rám.
• Gondolom, most a napjai nagyon betáblázottak. Amikor lebeszéltük ezt az interjút, éppen úton volt. A beszélgetés egy része pedig a Lovasbázison készült.
• Igen, a lovarda benépesült és mint egy külön kis város éli az életét. Igyekszem tudni mindenről, ami a „város falain belül” történik, és megoldani a feladatokat. Mint említettem, ehhez van egy fantasztikus csapatom, és csak azért nem sorolom fel név szerint, mert szerkesztő úr figyelmeztetett a karakterekre (mosolyog).
• Mostanság nagyon sok szó esik a magyar lovasélet fejlesztéséről. A kormány szándékaiból mennyit tud majd Kiskunhalas hasznosítani?
• Hamarosan kezdődik a Nemzeti Lovarda felújítása, ami azt bizonyítja, hogy végre nem csak szó esik a lovakról, hanem szándék is van a jobbításra. Kiskunhalas neve jól cseng és ezt még ki is tudjuk használni, látszik ez az idei versenynaptárból is, de iszonyú lemaradásban vagyunk. A hely fantasztikus varázsa még egyben tartja a falakat, de szükséges a modernizáció. Bízom benne, hogy a szakma és a város közös céljai sikert hoznak.
• Én mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mit csinál szabadidejében az, akit mondjuk politikai szereplőként vagy éppen elkötelezett lovasként ismerünk. Milyen az, amikor Rózsahegyi Róbert magánember?
• A politikus magánemberként lovagolt, a lovas pedig társadalomtudományi szakkönyveket olvas. Komolyra fordítva a szót, vasárnaponként két órára Forma 1 rajongó, aztán pedig megy a lovardába.
Szöveg: Jáger Levente
Fotók: Pozsgai Ákos
