Norbi vidéki sanzonja
Lehet, hogy ha a kertvárosi szomszédnál nincsenek házibulik és nem szól a Modern Talking, akkor Virág Norbiból nem lesz zenész. A gyermekkor meghatározó élménye, majd egy igen kezdetleges szintetizátoron való pötyögés vezetett oda, hogy a kiváló muzsikusként ismert Szipán Feri bácsi szárnyai alá vette Norbit. Évtizedekkel később pedig a Nóta tévében, egy közkedvelt és nagy népszerűségnek örvendő műsor egyik főszereplője a halasi zenész. A vele készült interjúban azt is elárulta, hogy milyen a viszonya a Vidéki sanzon című slágerrel.
-Ez egy érdekes történet. A Kertvárosban laktunk, emeletes házban és az egyik szomszédomnál, pont felettünk minden évben volt egy házibuli. Óriási mulatozás volt. Én akkor szeretem meg a zenét, főleg az akkori diszkós stílust.
- Modern Talking?
- Bizony ám. Ha megjelent az új lemezük, akkor mindig megfűztem édesanyámat, hogy vegye meg. Utána persze karcosra hallgattam a bakelitet.
-Tanultad a zenét, vagy autodidakta módon készültél?
- Tanultam a zenét. Közel tíz évig jártam Szipán Feri bácsihoz tanulni, aki Halason oszlopos tagja a vendéglátós műfajnak. Nála megismertem az alapdalokat, de úgy, hogy kottából tanultam meg azokat. E mellett 2 évet zongoráztam, ahol az ujjgyakorlatokra és technikai dolgokra fektettük a hangsúlyt. Ezt Hajdúné Kékesi Gizella oktatta nekem. Természetesen ott is kottát olvastam annyi nehézséggel, hogy volt basszuskulcsos olvasás is, ami újabb kihívást jelentettem nekem. Egy évet harmonikáztam is.
- Miért pont a billentyűs hangszerek? Vagy volt más is?
- A válasz egyszerű. Amikor meg a halasi lengyel piac létezett és fénykorát élte, karácsonyra kaptam karácsonyra egy Angelstone márkájú, nagyon kis gagyi hangszert. Ezen bohóckodtam.
- Mikor vált komollyá a bohóckodás?
- Anyukám segítségével elkezdtem rajta játszani. Neki nagyon jó hallása volt, gyermekkorában citeraversenyeket nyert. Olyan hallása volt, hogy a dallamokat egyből játszotta a szintin. Tőle tanultam az első hangokat, a kottaolvasást. Ezután hallgatott meg Szipán Feri bácsi és vállalta, hogy foglalkozik velem.
- Első fellépés, amikor közönségnek játszottál?
- Tizennyolc évvel ezelőtt a Rencs kocsmában volt. Az akkori tulajdonos, Lavati Peti keresett fiatal zenészt, aki szórakoztatja a vendégeket. Kimentem hozzá, játszottam neki és azt mondta, jöhetek.
- Mekkora volt a repertoár, amivel nekivágtál?
- Nem volt túl nagy a lista. A vendég kért valamit, én megígértem neki, hogy legközelebbre megtanulom. Kemény időszak volt, a Feri bácsi segített nekem. Lekottázta a dalt, aztán együtt megtanultuk. Persze ilyenkor a vendég nagyon örült.
- Akkor már énekeltél is?
- Először nem. A közönség igényelte, hogy ne csak hangszeren szólaljanak meg a dalok. Attól kezdve énekelek is, ez a mai napig megmaradt.
- Aki vendéglátózik, az jól tudja, hogy kemény műfaj. Az Edda frontembere, Pataky Attila nyilatkozta egyszer, hogy amikor Norvégiában vendéglátózott, akkor akár egy délután alatt be kellett vágni egy új dalt. Te mi alapján tanulsz meg új számokat? Hogyan kezdesz hozzá?
- A tanulásban nagy segítséget kapok a vendégektől, mert ők mondjak, meg hogy mit szeretnének hallani. Én pedig a legközelebbi alkalomra megtanulom. Rengeteg sztorim van ezekről.
- Például?
- Anno berobbant a Magna Cum Laude Vidéki sanzon című dala, de én nem ismertem. Viszont bárhová is jártam muzsikálni, mindenki ezt kérte. Lefüleltem, megtanultam… Azóta meg alig kérik ezt a dalt…
- Mekkora repertoárod?
- Körülbelül 700-800 dal. Ebbe beletartozik a mulatós, a retro, a rock, nincsenek műfaji határok.
- Mikor fedezett fel Téged a televíziós Pertu Parti?
- Ismét Lavati Peti segített, aki annak idején az első lehetőséget adta nekem. Két évvel ezelőtt hívott, hogy zenészt keres, aki a Lávakövi Roadshow levezető bulijában muzsikálna. Az volt a feladatom, hogy amikor a sztárok leadták a műsorukat a rendezvényen, csináljak egy jó bulit. Azért, hogy ott maradjanak a vendégek és jól érezzék magukat. Egyből nem tudtam elvállalni az elfoglaltságaim miatt, de 2012-ben már igent mondtam.
- Milyen volt a premier?
- Sok tapsot, visszajelzést kaptam a nézőktől, ezért döntöttünk úgy a Petivel, hogy még komolyabbá tesszük a produkciót. Lát bennem fantáziát, sok energiát fektetett a dologba, ő lett a menedzserem. 2013. márciusában aztán fel is léptem a Pertu Partin, forogtak a kamerák, úgy konferáltak be, hogy én vagyok egy új felfedezett. Azóta folyamatosan fellépésekre járunk, ismerkedem a színpadi élettel.
- Legnagyobb közönség, amely előtt játszottál?
- Körülbelül 2500-3000 ember, egy Lávakövi Roadshow-n kint Szlovákiában, Nagysallón.
- Szilveszterkor munka vagy szórakozás?
- Kőkemény munka már évek óta. De addig jó, amíg van munka.
- Milyen zenét hallgatsz akkor, amikor éppen nem muzsikálsz?
- Mindenevő vagyok. Szeretem a jó dalokat, sőt engem inkább a dallam fog meg előbb, mint egy jó szöveg. Amikor pedig játszom, akkor szeretem látni, hogy az emberek jól érzik magukat. Pár órára elfelejtik minden bánatukat…
Szöveg-fotó: Jáger Levente
