A hét arca
Több mint játék
Egy családi legendárium szerint már édesanyja hasában jelezte, hogy ő bizony jobbal és ballal is egyaránt nagyokat tud rúgni, így focista lehet belőle. Aztán kiderült, hogy komoly érzéke, mi több tehetsége van ehhez a sporthoz. Először a fiúkkal kezdte a labdarúgást, akkori edzői szerint néhány társát le is pipálta tudásban, szorgalomban. Mostanság viszont már a lányok között remekel, hívta az MTK és a Ferencváros is, de egyelőre Halason tanul és Szegeden focizik Temesváry Tekla.
Gyermek- és kamaszkorom helyszínén, az Erdei tér aszfaltját koptatva sétáltam interjúalanyom otthonához. A zsurnalisztának ilyenkor eszébe jutnak az évtizedekkel ezelőtti képek, amikor még a dühöngőnek nevezett pályán lehetett focizni, mostanság viszont már nincs erre lehetőség. Nem véletlen, hogy éppen a labdarúgás jutott eszembe Temesváryékhoz menet, ugyanis Tekla pont ebben a sportágban jeleskedik. Még nincs tizennégy éves, mégis komoly sportmúltja van és a remények szerint ettől is komolyabb jövője lehet. Az elmélkedésemnek itt ér véget, ugyanis csengetésemre gyorsan kinyílt az ajtó, és éppen interjúalanyommal futottam össze a lépcsőházban. Kis türelmet kért, így először édesapjával, Temesváry Gyulával beszélgettünk.
– Látom a Barcelona a kedvenc – utaltam néhány polcon lévő relikviára.
– Annyira fontos a Teklának, hogy láthatod: a tavaly kidurrant labdából is ki kellett vágnunk a Barca címerét.
Gyulától, aki kiváló horgász, válogatott pecás arra voltam kíváncsi, hogy mikor derült ki a lánya tehetsége.
– Mindenkinek elmesélem, hogy már az édesanyja hasában focizott. Ballal, jobbal rugdalózott, még mondta is az anyukája, hogy biztosan focista lesz belőle. Úgy tűnik, hogy igaz lesz a megállapítása – mesélte mosolyogva a büszke apa.
Időközben befutott Tekla is.
– Kíváncsi lennék, hogy sok baba volt a polcodon, vagy már akkor a labda volt a fontos?
– Babám egy sem volt, most sincs, labda viszont annál több. Mindent szerettem és szeretek, ami gömbölyű.
– Mikor dőlt el, hogy focizni fogsz?
– Úgy négy, öt éve igazolt le a Kiskunhalasi FC. Addig csak hobbiszinten játszottam, főként fiúkkal.
– Mi volt a posztod?
– Gyakorlatilag a kapuban nem álltam még, az össze többi posztot kipróbáltam.
– Az utóbbi években viszont már a Szilády RFC-ben rúgtad a bőrt.
– Igen odaigazoltam amikor megalakult a klub. Fiúk között játszhattam, a Bozsik Programban, U13-as korosztályban NB II-ben is. Nagyon sokat köszönhetek a Sziládynak, a mai napig segítenek nekem, amiért nem győzök hálásnak lenni.
– Bocsánat, hogy közbeszólok, de van egy érdekes történet. Tekla jobbhátvédet játszott egy meccsen, gyengébb volt az ellenfél és az edzője megengedte, hogy feljebb menjen. Rúgott is öt gólt – szúrta közbe az édesapa.
Megtudtam azt is, hogy változtak a szabályok és Tekla csapat nélkül maradt. Nem játszhatott tovább a fiúkkal, hiába volt megfelelő tudása, szorgalma és tehetsége hozzá. Váltani kellett.
– Pozsár Matyi bácsi segített, beajánlott a Szegedi AK elnökének. Az első edzéseken már az NB I-es lányokkal tréningezhettem. Azóta is velük vagyok, és nagyon jól érzem magam. Az első pillanattól kezdve befogadtak, nagyon jó a közösség. Nagyon sokat köszönhetek Cserenkó Szabolcs edzőnek.
– Ebben az évben Tekla egyszerre öt csapatban játszott. Kisegítette a Szilády RFC U15-ös és U17-es futsalosait, aztán Szegeden is több korosztályban, sőt az NB I-ben is bemutatkozhatott. Nagyon büszke vagyok rá – teszi hozzá Temesváry Gyula, aki azt is elmondta, hogy máris több ajánlatot kaptak. Teklát vinné az MTK és a Ferencváros, de egyelőre elutasították a felkéréseket. A büszke apa azt is megosztotta velem, hogy a lánya jó tanuló és idén kitüntetést is kapott a Központi Általános Iskolában. Jövőre végzős lesz, amely újabb választóvíz lehet az életében. Tekla azonban tudja, hogy neki kell választani, de már körvonalazódik a középiskola irány is.
– Még egy évem van a halasi általános iskolában. Van már elképzelésem a továbbtanulásról, Szegeden szeretném folytatni, ott a csapat is, tudnék edzésre járni.
– Lehet, hogy kicsit korai a kérdés, meddig szeretnél focizni?
– Ameddig csak lehet. Nekem a játék a lényeg, nagyon szeretem csinálni.
– Idefelé jövet elhatároztam, hogy rákérdezek tőled a horgászatra is. Emlékszem, hogy egészen pici korodtól kezdve jártál édesapáddal, sőt versenyeket is nyertél.
– Már nem csinálom. Néha azért felveszem a botot és apunak szoktam segíteni a versenyeken.
Közben kész statisztikákat kaptam Tekla idei szezonjáról. Negyvennyolc tétmeccsen lépett pályára, ezeken 39 alkalommal kezdőként. Összesen 23 gólt szerzett és mindössze egy sárga kapott kapott. Imponáló mérleg. Jogos lehet a kérdés: a tanulás, az edzések és a rengeteg meccs mellett van-e még szabadidő is.
– Persze, hogy van. Ugyanúgy barátnőzöm, mint a többiek. A legjobb barátnőmmel már tíz éves a jó kapcsolatom.
Kép-szöveg: Jáger Levente
– Látom a Barcelona a kedvenc – utaltam néhány polcon lévő relikviára.
– Annyira fontos a Teklának, hogy láthatod: a tavaly kidurrant labdából is ki kellett vágnunk a Barca címerét.
Gyulától, aki kiváló horgász, válogatott pecás arra voltam kíváncsi, hogy mikor derült ki a lánya tehetsége.
– Mindenkinek elmesélem, hogy már az édesanyja hasában focizott. Ballal, jobbal rugdalózott, még mondta is az anyukája, hogy biztosan focista lesz belőle. Úgy tűnik, hogy igaz lesz a megállapítása – mesélte mosolyogva a büszke apa.
Időközben befutott Tekla is.
– Kíváncsi lennék, hogy sok baba volt a polcodon, vagy már akkor a labda volt a fontos?
– Babám egy sem volt, most sincs, labda viszont annál több. Mindent szerettem és szeretek, ami gömbölyű.
– Mikor dőlt el, hogy focizni fogsz?
– Úgy négy, öt éve igazolt le a Kiskunhalasi FC. Addig csak hobbiszinten játszottam, főként fiúkkal.
– Mi volt a posztod?
– Gyakorlatilag a kapuban nem álltam még, az össze többi posztot kipróbáltam.
– Az utóbbi években viszont már a Szilády RFC-ben rúgtad a bőrt.
– Igen odaigazoltam amikor megalakult a klub. Fiúk között játszhattam, a Bozsik Programban, U13-as korosztályban NB II-ben is. Nagyon sokat köszönhetek a Sziládynak, a mai napig segítenek nekem, amiért nem győzök hálásnak lenni.
– Bocsánat, hogy közbeszólok, de van egy érdekes történet. Tekla jobbhátvédet játszott egy meccsen, gyengébb volt az ellenfél és az edzője megengedte, hogy feljebb menjen. Rúgott is öt gólt – szúrta közbe az édesapa.
Megtudtam azt is, hogy változtak a szabályok és Tekla csapat nélkül maradt. Nem játszhatott tovább a fiúkkal, hiába volt megfelelő tudása, szorgalma és tehetsége hozzá. Váltani kellett.
– Pozsár Matyi bácsi segített, beajánlott a Szegedi AK elnökének. Az első edzéseken már az NB I-es lányokkal tréningezhettem. Azóta is velük vagyok, és nagyon jól érzem magam. Az első pillanattól kezdve befogadtak, nagyon jó a közösség. Nagyon sokat köszönhetek Cserenkó Szabolcs edzőnek.
– Ebben az évben Tekla egyszerre öt csapatban játszott. Kisegítette a Szilády RFC U15-ös és U17-es futsalosait, aztán Szegeden is több korosztályban, sőt az NB I-ben is bemutatkozhatott. Nagyon büszke vagyok rá – teszi hozzá Temesváry Gyula, aki azt is elmondta, hogy máris több ajánlatot kaptak. Teklát vinné az MTK és a Ferencváros, de egyelőre elutasították a felkéréseket. A büszke apa azt is megosztotta velem, hogy a lánya jó tanuló és idén kitüntetést is kapott a Központi Általános Iskolában. Jövőre végzős lesz, amely újabb választóvíz lehet az életében. Tekla azonban tudja, hogy neki kell választani, de már körvonalazódik a középiskola irány is.
– Még egy évem van a halasi általános iskolában. Van már elképzelésem a továbbtanulásról, Szegeden szeretném folytatni, ott a csapat is, tudnék edzésre járni.
– Lehet, hogy kicsit korai a kérdés, meddig szeretnél focizni?
– Ameddig csak lehet. Nekem a játék a lényeg, nagyon szeretem csinálni.
– Idefelé jövet elhatároztam, hogy rákérdezek tőled a horgászatra is. Emlékszem, hogy egészen pici korodtól kezdve jártál édesapáddal, sőt versenyeket is nyertél.
– Már nem csinálom. Néha azért felveszem a botot és apunak szoktam segíteni a versenyeken.
Közben kész statisztikákat kaptam Tekla idei szezonjáról. Negyvennyolc tétmeccsen lépett pályára, ezeken 39 alkalommal kezdőként. Összesen 23 gólt szerzett és mindössze egy sárga kapott kapott. Imponáló mérleg. Jogos lehet a kérdés: a tanulás, az edzések és a rengeteg meccs mellett van-e még szabadidő is.
– Persze, hogy van. Ugyanúgy barátnőzöm, mint a többiek. A legjobb barátnőmmel már tíz éves a jó kapcsolatom.
Kép-szöveg: Jáger Levente
